Szilveszteri üdvözlet a Pokolból…
Ismerek egy országot, amely pillanatokra van a megváltástól, mégis a Pokolban érzi jól magát…
Ismerek egy embert, akinek meghalt a fia.
És beteg.
Utána akar menni…
Ismerek egy beteg országot, ahol farkast játszik szinte mindenki a nagy semmi közepén ülve…
Hogy miért?
Mert a rögös út nem vonzó…
Csak a hangosabb, a fényesebbnek látszó, a kivagyi, meg a nagy dolgokkal kecsegtető…
Pedig az egy mézesmadzag, amelyből selyemzsinór lesz a végén…
Öngyilkos nép.
Pedig a fény mindig közelebb van.
Csak abba bele kell nézni, vagy a szerencsésebbeknek Napfürdőzni benne.
A kevésbé szerencsések pedig azok fényében fürdenek, akik képesek a varázslatra.
Ismerek egy embert, aki nagyon beteg.
Aki a fia után menne, ha tehetné, de sok családot tart el.
Teremt. Munkahelyeket, életet, biztonságot.
Mindent.
És mégis, élete legnagyobb teremtése elment.
És vele ő is.
Nincs semmi, csak a Pokol.
És nem adhatja fel.
Hogy ki felé nem adhatja fel, csak az égiek tudják.
És egészen biztosan jól döntenek majd.
Vannak, akik nem hibáznak…
Ismerek egy országot, amely pillanatokra van a megváltástól, mégis a Pokolban érzi jól magát…
Ha egyszer odafentről ezt nem engedik tovább, szerencsések leszünk.
És talán végre egyszer tiszta szívből boldogok.
Mert ránk férne.
Bárhogy döntesz, itt leszel velünk!
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez