Szexuális vágytalanság: Segítség! Nem kíván(om) a párom!
Nem is gondolnánk, hogy milyen sok - köztük fiatal, 20-as, 30-as, 40-es éveiben járó - embernek jelent problémát, hogy nem működik a libidója, nem kívánja élete párját vagy ha mégis, akkor szexuális problémákkal, így merevedési zavarokkal, korai vagy késői magömléssel, nőként esetleg vaginizmussal (hüvelygörcs, fájdalmas szex) küzd.
A titkos fétisek és az erekciós problémák közötti összefüggés
Mivel nem tudják, hogy mi van a probléma hátterében, igencsak jó megélhetést nyújtanak a különböző varázs pirulákat gyártó - kamagra, viagra és társai - iparágnak. A legnagyobb csodálkozásukra azonban, egy-két instant gyorssegély és numera után, újra ugyanazzal a problémával állnak szemben.
No, de hová is tűnik a vágy? Mi állhat ennek a kínos élethelyzetnek a hátterében?
Talán nem meglepő, amit mondani fogok, de könnyen lehetséges, hogy a dolgokra a magyarázatot, - ahogy annyi minden más negatív területén az életünknek -, a gyermekkorunk legmélyebb bugyraiban kell keresnünk! Már látom, hogy főleg férfiak lesznek, akik legyintenek a cikk e részénél egyet és azt mondják, hogy ugyan, az olyan régen én, és különben is nem lehet állandóan a gyerekkorral jönni és különben is, nekem tök jó gyerekkorom volt...
Hát igen! És itt van a kutya elásva! Jobban mondva a szexuális vágy!
A gyermekkori negatív tapasztalataink ugyanis, amelyek mélyen valahol a tudatalattinkban rejtőzködnek, gyakran kerülnek elfojtásra, tagadásra vagy egyszerűen nem ismerjük fel a bennük rejlő dinamikát, ami pedig megoldatlansága miatt, könnyen vezethet a felnőttkori szexuális életünk zavaraihoz.
Titkos vágyak: fétisek
Ha, a párkapcsolat elején jól működött köztetek a szex, majd egyszer csak, - szinte az egyik napról a másikra - elmaradtak a légyottok, vagy nagy mértékben csökkent az egyik fél nemi vágya, akkor annak könnyen lehet az oka egy gyermekkori pszichoszexuális fejlődésben való elakadás, amely bizonyos körülmények hatására aktivizálódik.
Ezek belső, lelki dinamikájú folyamatok, amelyeknek nem is vagyunk a tudatában, csak azt érzékeljük, hogy valahogy megváltozott a nemi késztetésünk és még akkor sem indul be a vágyunk, ha mellettünk a világ legszebb nője fekszik az ágyban, vagy fordítva, ha egy adonisz hál mellettünk. Mivel ezek nagyon fájdalmas szembesülések, megpróbálunk valamilyen narratívát gyártani a történet köré, így pl., hogy ,,kiszerettem a feleségemből", vagy ,,vannak striái, mert már ő sem a régi vagy felszedett 5 kilót" vagy ,,soha nem húz izgató fehérneműt" vagy ha férfi, akkor ,,büdös cigiszaga van" és a többi, és a többi. Nagyon kreatív tud lenni az elménk, ha intellektualizálni kell egy problémát. Idővel ezek a narratívák egész valóságosnak tűnnek a számunkra és bele tudunk ragadni a hetek, hónapok, évek vagy akár évtizedekig tartó aszexualitásba, amit már csak azért sem tudunk megtörni, mert ott bujkál bennünk a szégyen, hogy olyan régen csináltuk már, most mégis ki kezdeményezzen és milyen ürüggyel, meg egyáltalán ki a hibás ezekért a történésekért.
Megbeszélni pedig nem akaródzik, hiszen az meg olyan ciki.
A szexnélküliség pedig lassan felőrli a kapcsolatot és beáll a társas magány, a kommunikáció felszínessége és az elhidegülés, valamint titokban a másikra haragszunk - egyesek persze jó kis kodependensként önmagukban keresik a hibát-, hogy miért okozott nekünk ilyen nehéz kihívásokat, amelyekkel nem tudunk megküzdeni.
Ha te is hasonlót élsz meg, akkor könnyen lehet, hogy a mélyen elrejtett, de feldolgozatlan gyermekkori élmények újraizzásba léptek a párod melletti életviteled során, azaz bekapcsolt valamiféle extrém szexuális fantázia vagy fétis iránti igényed.
A fantáziánk az egyik első védekezési mechanizmusunk, amit bébikorunkból hozunk magunkkal.
Könnyen lehet, hogy a szexuális fantáziádban tárgyak iránt vágyakozol, így pl. az erotikus izgalmat a fejedben egy harisnya, csizma, egy magassarkú cipő, melltartó vagy egy fehérnemű váltja ki, de az is lehet, hogy egy-egy testrész az, ami izgalomba hoz, így a haj, a mellek, a fenék, a női lábak látványa vált ki gerjedelmet, végül vannak, akiket valamilyen szituációk, szerepjátékok vagy testi, jellembeli vonások, tulajdonságok fognak meg, így pl. egy kövér vagy szubmisszív, vagy domináns ember stb.
Érdekes módon, amikor a saját fétisedre gondolsz, tehát valami vonzódást érzékelsz egy bizonyos tárgy, testrész, jelenség iránt, akkor az történik, hogy az agyad átkapcsol és megszűnik benned a vágy mindenféle hagyományos szexuális együttléttel kapcsolatban, tehát szó szerint megszűnik a nemi izgalom, a vágy a partner iránt. Ezt a helyzetet gyakran tetézzük azzal, hogy megpróbálunk megfelelni az intim szerepkörünknek és rávesszük magunkat az együttlétre, rágörcsölünk és merevedési vagy magömléses vagy egyéb szexuális zavaraink támadnak.
Azért nem tudjuk megbízhatóan orvosolni ezt a problémát a pirulákkal, droggal, alkohollal vagy egyéb ,,csináldmagad" megoldással, mert a probléma nem rajtunk kívül, hanem belül van.
A fétisek erősek, nem nőjük ki őket, vagy nem múlnak el, mint a nátha, mivel a tudalatatti porogramozásunkban vertek gyökeret maguknak. Rengeteg szégyent generálnak bennünk, hiszen az átlaglagemberek betegnek, szexuális devianciáknak tekintik őket.
Szégyen nélkül! Van megoldás az aszexualitásra!
Ezzel a felfogással egyáltalán nem értek egyet! Kivételnek a pedofíliát tartom, amely valóban patológiás eset, de ez nem ennek a cikknek a topikja.
Tudnod kell, hogy valamikor a 6 hónapos és a 3 éves korunk - ugye milyen régen is volt! - között van egy időszakunk, amikor elkerülhetetlen fejlődési szakaszokon esünk át, többek között megtanuljuk az orális funkciók, mint a szopás, a kezünk, ujjunk és játékok nyalogatása után az anális funkciókat, a szobatisztaságot, és még azt is, hogy ha az anyukánk eltűnik a szemünk elől, attól még létezik, és értünk fog jönni a bölcsibe, oviba vagy a nagymamihoz, szóval rengeteg mindent kell megtanulnunk ebben az életkorban.
Azonban jó néhányunknak ebben az időszakban valami nem várt negatív reakció, életesemény vagy tapasztalat, akár megszégyenítés vagy egyéb abúzus csúszik az életébe, így bizonyos funkciókban megrekedés, azaz fixáció áll be, amely aztán egy életen át elkíséri őt.
A fetisiszták között többen vannak a férfiak, mint a nők, bár az is igaz, hogy a nők szégyenlősebbek e területen, így még keveset tudunk az ő fantáziákról.
A fétisek nem szégyenfoltok! Nem tehetünk róluk. Nem vagyunk ettől még beteg, értéktelen, haszontalan emberek. A fétisek valamilyen funkciót töltenek be az életünkben.
Gyakori, hogy a fétisek mögé nézve személyiség problémákat - nárcisztikus, borderline, disszociatív személyiségzavar (korábban többszörös személyiség) vagy egyéb mentális betegség, így skizofrénia, autizmus jeleit - fedezhetik fel, vagy annak valamilyen enyhébb formáját, megnyilvánulását azonosítják a szakemberek.
Ha a kapcsolatotok egyébként jól működik, és főleg a szexualitás terén adódnak problémáitok, akkor engedjetek meg magatoknak még egy esélyt, hogy a problémával szembenézve, a szégyent leküzdve, címkézés és megbélyegzés nélkül megtanítsam nektek azt, hogy miképpen kell kezelni a szexuális fétiseket vagy az erőátadásról szóló, olykor több-kevesebb agressziót is tartalmazó BDSM szeánszokat! Szívesen megmutatom az utat, hogy az aszexualitásból miként tudtok átlépni egy kinky világba, a nélkül, hogy magatokat perverznek, betegnek impotensnek vagy egy szexuálisan nem vonzó személynek hinnétek!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez