Szex egyenlő szégyen és bűntudat?
Mostanában több olyan jellegű tünettel fordultak hozzám a nők, ami a szexualitásukhoz kapcsolódott. Vaginizmus, genitális herpesz, visszatérő hólyaghurut…
Mindegyik tünet hátterében a szexualitás, a bennük rejlő szexuális lény blokkoltsága állt. Nem feltétlenül úgy, hogy nem volt jó a szexuális életük, hanem egyfajta bűntudat kapcsolódott hozzá tudat alatt.
A szexualitáshoz nagyon gyakran tapad hozzá a szégyen és a bűntudat érzése, ami általában abból adódik, hogy a korai éveinkben nem kaptunk támogatást, megértést, helyes visszatükrözést ezen a téren. Sok családban nemcsak támogatás nem volt, hanem kifejezetten megszégyenítő módon reagálták le a cseperedő kislány ismerkedését a szexualitásával.
Már egy egészen pici, 2-3 éves kislány is ösztönösen ismerkedik a nemi szervével, ami a felnőttekben gyakran visszatetszést, aggodalmat kelt – ami azt is jelzi, hogy a saját szexualitásukkal sincsenek jó viszonyban. „Nem szabad oda nyúlni!” „Veszed el onnan a kezed?” „Te meg mit csinálsz??” – hangzanak el az intelmek, ha egy kislányt maszturbálni látnak. A kislány pedig ebből megtanulja, hogy ő rosszat csinál, ha örömet szerez magának. Elkezdi szégyellni magát. És ez a szégyenérzet olyan mélyen beleég a tudattalanjába, hogy akár egész életében elkísérheti – ha nem dolgozza fel ezeket az élményeket. Persze nemcsak a családban kaphat hasonló üzeneteket. Lehet, hogy egy óvónő vagy egy tanár nézte rossz szemmel, ha a gyereket maszturbálni látta, vagy egyszerűen csak azt sugallta, hogy a szexualitás valami romlott, bűnös, mocskos dolog.
A túl merev, túl szigorú, túl sok elvárást támasztó családi rendszer, a vallásos nevelés is elültetheti egy kislány fejében azt, hogy a szexualitás bűn. Annyi korlátozással, intelemmel találkozhat, hogy nem tud kibontakozni a lénye, az egyénisége, nem tud rájönni, mi a jó neki és mi nem, mire vágyik igazán. Egy idő után elfelejti, milyen felszabadultnak lenni, örülni – ami egy gyermek alaptermészete, és ami a felnőttkori örömteli szexualitás alapja is. Ennek a helyét átveszik a korlátozások: mit szabad, mit illik, mi tilos?
Persze vannak dolgok, amiket a szocializációnk során meg kell tanulnunk, például, hogyha köhögünk, a szánk elé tesszük a kezünket, vagy hogy a wc-n kell pisilni. A maszturbálással kapcsolatban is megtaníthatja egy szülő szépen, megszégyenítéstől mentesen, hogy azt inkább csak otthon, a saját szobájában csinálja a gyerek. De sok esetben nem ez történik, hanem megszégyenítő, bűntudatkeltő tiltások, leszidások árán tanuljuk, mit szabad és mit nem.
Sosem késő feldolgozni a traumáinkat, sosem késő ismerkedni a bennünk élő kislánnyal, kamaszlánnyal, nővel, az érzéseinkkel, vágyainkkal, félelmeinkkel. Meg kell ismernünk, mi minden rakódott rá a legbelső lényegünkre – milyen családi, társadalmi, vallási üzenetek -, amelyek kalodaként fogva tartanak minket. Ha ezeket megismerjük, fel tudjuk szabadítani magunkat a hatásuk alól, és meglelhetjük a lényünk mélyén lévő szabadságot, játékosságot, kreativitást, örömteliséget.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez