Szeretem, ha egy férfi...
Szeretem, ha egy férfi bókol, ha tud is bókolni. Tudja még mi fán terem az udvarlás, és tudja milyen egy ódivatú randevú. Szeretem, ha egy férfi virágot hoz, és előremegy az étteremben. Ha kihúzza nekem a széket, és ő választja ki a bort. Szeretem, hogy tölt a poharamba, hogy minden rezdülésemre figyel, hogy minden mozdulata azt üzeni, fontos vagyok.
Szeretem, hogy nem nyomkodja a telefonját az asztalnál, hogy nem küld hangulatjelentést, és lokációt a helyszínről, hogy nem ontja a közösségi médiának gondosan filterezve a gasztroélményt, a habzó bort, és szívecske alakú tejhabot. Szeretem, hogy beszélgetni tudunk, hogy a szemembe néz, és finoman megérinti a kezem az asztal fölött. Szeretem, hogy csak ő van, és én, és hogy nem teszek semmit, mégis minden úgy van, ahogyan lennie kell.
Szeretem, hogy nem csak a feromonok csapnak össze vadul, és írnak le bonyolult kémiai egyenleteket, tudom, így hamar kifogyna a testi vonzalom tankja, és a szenvedély alábbhagyásával már nem tudnánk mivel újratölteni. Szeretem, hogy egy férfi tudja mindezt, hogy minden nap egyre közelebb ülni várakozó öröm és csiklandó boldogság. Türelmesen, szeretettel kibontani egymás lelkének rétegeit manapság divatjamúlt, és unalmas tevékenység, mi mégis alkalmazzuk, mert az igazán jó dolgok azokhoz érkeznek el, akik várnak.
Szeretem, ha egy férfival testi, lelki komfortérzetet élhetek meg. Szeretem, ha nincs bilincs a nyelvemen, ha igazi énemet mutathatom, ha nem akarok mindenáron egy tetszetősebb, ideálisabb személyiséget bevetni kétségbeesetten, és szerencsétlenül, a várt siker érdekében. Szeretem, ha egy férfival felszabadultan kommunikálhatunk, ha nincsenek lélekrágcsáló csendek, felszínes üresjáratok, ha együtt repül az idő. Szeretem, ha a csendet nem fülsüketítő csendként érzékeljük, hanem saját gondolatainkban való privát barangolást.
Szeretem, ha egy férfi képes bocsánatot kérni, ha nem forralja, fortyogtatja magában a haragot, és a dühöt, ha nem burkolózik tartós, fájó szótlanságba, ha nem büntet csenddel, és nem térdepeltet jelképesen a sarokban érzelmi befordulással. Szeretem, hogy velem együtt tudja, a bocsánatkérés igazán nem bonyolult dolog, és nem kell az angyalok nyelvén szólnia, ezzel egy férfi nem hódol be, és nem veszít férfias önbecsülést. Szeretem, ha egy férfi Férfi, és nem pasi, nem érzéketlen rosszfiú, nem szelídíteni való macsó, nem hím, nem kan, nem faszi, és nem álságos csábmester. Szeretem, ha egy férfi tiszteli a nőt, és borsónyi, vagy sosem volt önbizalmát nem úgy izmosítja, hogy naiv női szíveken portyázik át sáros lábakkal barbár módon.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez