Ha minden igaz, júniustól érdemes lesz minden reggel a hajót választani. Mindössze egy jegy, vagy egy bérlet szükségeltetik, és elfelejtheted a kiszámíthatatlanságot.

A Dunáról mégis más a kilátás.
Mintha visszamennénk az időben, mintha nyernénk egy kis romantikát, mintha végre olyan megoldást választhatnánk, amilyenre régóta nem volt példa.
Az a néhány perc, vagy inkább néhány tíz perc másról szólhat, mint az eddig megszokott nem éppen pozitív rutinról, ahol azonnal megkaptuk a megszokott adrenalinfröccsöt reggelre.
Másképp is lehet.
Legalábbis akár végre pozitív töltettel is járhat a nem éppen jól beválttól való eltérés, a kilátás, nem beszélve a ringatásról, és a kizökkenésből, mert talán már nem is maradt sok időnk arra, hogy végre az utazásbéli nézőpontváltással ezt az utolsó pillanatban megtegyük.
Talán érdemes, bár ezt még nem ígérhetem, de talán érdemes lenne real time-ban – hogy a szóhasználatban is csempésszünk egy kis modernséget – a Budapesti történeteknek akár a vízről jelentkeznie, éppen az aznap reggeli hangulatnak megfelelően.
Talán a jelenidejűség és a gyorsaság visszahozhat rég elfeledett, illetve a sebesség miatt pihenő műfajokat.
Talán az a néhány perc mesélhet valamiről.
Talán végre megtalálhatjuk a sebességmámorban az elveszettnek hitt emberi énünket.
A lassítás néha ráfér a világra.
Talán éppen ezek a percek lesznek azok, amelyek más napot varázsolnak.
Talán éppen a sokat emlegetett nézőpontváltás segíthet.

Érdemes kicsit embernek is érezni magunkat. Jó dolog.

Bokros László

• Budapesti történetek Duna hajó

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!