Szabó Magda és két férfi, két kötet, sors és szenvedély
Magdaléna, Nyusziék
A történelem sebeket ejt a világon. A Földön, az embereken, a tudósokon, az írókon, mindenkin. A háború mélyebbre megy. A béke sem mindig kellemes.
Pocsék korban boldognak lenni mégis a világ legtermészetesebb dolga is lehet.
Akkor is, ha ebben ott feszül a szinte feloldhatatlan ellentmondás.
A magánélet szentsége könnyedén, mégis túlfűtve írhat felül mindent, amit odakint találunk, a kitárulkozás, és szerelem egy laza mozdulattal söpör el mindent, amit egyébként akár megtörhetetlennek is hihetnénk.
A Magdalénában a szerelem szinte ismeretlen fogalom, pedig Gerhard Ehrlich eljegyezte Szabó Magdát, mégis egészen másképpen látjuk a világot, amikor Bécsben járunk, mint amikor később, immáron Magyarországon, benne az igazi nagy szerelemben.
Töredékekből építkezünk, és a Für Elise folytatását az apró részletekből állítjuk össze saját magunknak. Karafiáth novella, interjú, és szinte teljes és aprólékos történelmi háttér, mégis mintha valami hiányozna.
A Nyusziék ezzel szemben, illetve az élet folytatásaként szinte izzik.
Ahogyan a Szabó Magda és Szobotka Tibor közötti mágikus tér, amely a szemünk láttára elevenedik meg az iskolai füzetek lapjain, ahol csak azok a részek maradtak kipontozva, amelyek valóban nem tartoztak az utókorra.
Vagy inkább mindennél fontosabbak voltak a harmóniában.
Mindez egy olyan korszakban, amelyet sokszor csakis a négy fal között lehetett elviselni, és miközben odakint sokszor a groteszk béke tombolt, a valódi izzás, és az igazi lázban égő szenvedély mindent felülírt.
Még a felülírhatatlant is.
A történelem sebeket ejt a világon.
A szeretet begyógyítja azokat.
A szerelem pedig mindent elfeledtet.
Mindig, minden körülmények között.
(Szabó Magda: Magdaléna – A másik Für Elise nyomában, 2017, Jaffa kiadó Szabó Magda: Nyusziék – Naplók, 1950–1958, 2017, Jaffa kiadó)
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez