Szabadnak lenni
Elveszünk a kötelezettségekben, folyton alkalmazkodunk mindenhez és mindenkihez, miközben elfeledkezünk a saját szükségleteinkről. Végül ott állunk zavartan, lelkileg és fizikálisan kiszipolyozva, mert nem értjük, hogyan kerülhettünk önmagunktól mérföldes távolságra.
Szabadnak lenni egyet jelent azzal, hogy képesek vagyunk olykor nemet mondani, néha önző módon magunkat állítani előtérbe. Mert minden olyan tevékenység, ami kikapcsol minket a napi rutinból, és energiával tölt fel testi és lelki szinten egyaránt, legyen az olvasás, kávézás egy barátnővel, jóga vagy masszázs, akkor arra ne sajnáljuk az időt. Igen, nyilván vannak hagyományos értelemben vett hasznosabb elfoglaltságok is, mint ablakpucolás, nagybevásárlás, csekkek feladása, de mindez kevésbé frusztráltan tud menni, ha önmagunkra is szánunk időt, amolyan minőségi „én időt”.
Gyakran csak bűntudattal engedünk a „szabadnak lenni” érzésnek.
Szabad akaratunkból dönthetünk úgy, hogy belevetjük magukat a nagyvilág elvárásaiba, és megpróbálunk maximálisan teljesíteni mint anya, mint feleség, mint beosztott, megpróbálhatunk minden családi és társadalmi elváráshoz hozzásimulni, vagy éppen nem. Mert a szabad akarat arról szól, hogy minden ember el tudja dönteni, hogy mi a jó neki, hogyan érzi jól magát a saját világában, és ennek mentén haladni. Nem hiszem, hogy a folytonos megfelelés pozitív energiákat halmozna fel. Amúgy is képtelenség a ma elvárásainak megfelelni, és ne feledjük el, hogy igazából nem is kell. Szabadon dönthetünk arról, hogy mennyire hajtjuk igába a fejünket. És különben is, ha mi magunk kiegyensúlyozottabbak vagyunk, a család is boldogabb.
Egyetlen életünk van, abból kell a lehető legtöbbet kihoznunk. És bár ebben a felpörgött világban nagy a nyomás rajtunk, mégis hiszem, hogy amikor csak tudunk, áldozni kell a szabadság oltárán. Utat kell nyitnunk a vágyainknak, az álmainknak. Nem lehet úgy leélni egy életet, hogy folyton mások értékrendjét követve teljenek a napjaink.
Rabláncon tengetjük az életünket, és észre sem vesszük, hogy a kulcs ott van a zsebünkben. Már annyira megszoktuk a határokat, a bejáratott napi rutint, hogy nem is látunk túl mindezen. Pedig az élet ennél sokkal több. Én már tudom, egészen új ember lettem. Vannak korlátok és határok, amelyeket nem tudunk semmisnek tekinteni, de amit ezeken felül ad az élet, az lehet nagyszerű, pompás, csak először szabadnak kell lenni ott benn, majd szabaddá kell tenni magunkat fizikálisan is, hogy feltöltődjünk, és hogy az életnek ne csak a kötelező oldalával foglalkozzunk, mert valójában az igazi élet azon túl van.
„Az ember szabadnak születik és mégis mindenütt bilincsekben él.” /Jean-Jacques Rousseau/
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez