Sekélyes férfiak, olcsó nők?
Emlékszem még Meg Ryanre, a Francia csók című filmben… emlékszem, ahogy részegen odaveti minden szembejövő delikvens úriembernek, hogy „minden férfi f.szkalap”. Persze valójában a fájdalom beszélt belőle. Ahogyan sokunkból a fájdalom és elkeseredettség beszél, amikor szidjuk az ellenkező nem tagjait, meg a többit… na meg az egész kollektív világot, ami körülvesz.
Mindannyian jók vagyunk abban, hogy a fájdalmat önpusztító módon éljük meg. Ezt követően nagyon jók vagyunk még abban is, hogy minden velünk történt rosszért mást okoljunk. Hiszen miért is keresnénk magunkban a hibát, ha ott van erre a másik. Csalódtunk már mindannyian… Te is, én is, ők is. Nem újdonság, hogy bizony olykor benyeljük a keserű pirulát és jobb esetben levonjuk a tanulságot.
Őszintén szólva picit mind unjuk már, hogy folyton azt kell hallgatnunk, hogy milyen szarházi férfiakkal és mekkora aranyásó vagy éppen utolsó lotyókkal van tele a világ. Igen, tudjuk… vannak ilyenek. Ahogyan vannak olyanok is, akik hisznek még a valós értékekben.
Akik nem azért kezdenek egy kapcsolatot, mert leakarják fölözni a hasznot belőle. Vannak még olyan nők, akiknek van hite, van értéke és van önbecsülése. És pont ugyanennyire léteznek azok a férfiak is, akik kezelni akarják a női szeszélyt, akik szeretni akarnak, és akik nem valami sekélyes lélekkel megáldott puhapöcsű barmok. Most felszisszennek páran a paplan alól, de ezek bizony a tények. Elég volt már az örökös sárdobálásból, elég volt abból, hogy egymásban keressük a szálkát. Mindenki hibázik, tökéletes nem létezik… ha valakin fogást akarsz találni, azt garantáltan fogsz is.
És lehet okolni a világot, vagy az ellenkező nemet, esetleg a karmát, hogy te most éppen a szaron egyensúlyozol. Hogy neked most épp újra rossz, és ezért bosszúból szidjuk, vagy fingassuk meg a másik oldal, de a helyzet az, hogy a domb, aminek a tetején ülsz, az az általad kiásott földből gyűlt össze.
Nem tudom, te mit gondolsz, de én nem akarok az a nő lenni, aki beáll az emancipáció zászlaját lebegtetők közé. Nem akarok kollektívan utálni mindent, és mindenkit. Nem akarok hinni abban, hogy kihalt a szeretet és a tisztelet. Nem akarok siránkozni folyton és az élet rosszabbik oldalán heverészni. Be kell vallanunk azt, hogy a nők egy jelentős része pontosan annyira veszítette el az méltóságát és tartását, amennyire a férfiak egy jelentős része elvesztett férfinak lenni, vagy éppen gerincet növeszteni. Majd miután ezt a dolgot tudatosítottuk magunkban, kezdjük el szépen elfogadni, hogy igen, nagyon szörnyű és csúnya dolgok zajlanak körülöttünk, de ettől nekünk nem kell, sőt egyenesen hiba volna csatlakozni a kritikus tömeghez.
Egy nagyon fontos dolgot ne felejtsünk el, hasonló hasonlót vonz. Ez bár közhelyesen hangzik, de nagyon igaz. Gondolkozz el, mi az, amit te nem csinálsz jól? Mert akik körülöttünk vannak, azok csak tükröt tartanak felénk. Ha pedig nem tetszik, amit látsz, akkor ne támadj, hanem mélyedj el magadban, mert tetszik vagy sem, ez az egész belőled ered.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez