Horváth Lóczi Judit alkotásai egyszerre sugároznak játékosságot és precíz rendezettséget. Eszköztára igen változatos. Otthonosan mozog az absztrakt festészet, de az assemblage világában is (mint például művészdobozok, művészkönyvek). A klasszikus anyagok mellett szeret új és extrém tárgyakat felfedezni, használni a munkáihoz. Mostanában a fény-árnyék játék és a színes reflexió foglalkoztatja. Munkáit élethelyzetek vagy személyes történetek inspirálják, melyeket absztrahál, és a legegyszerűbb geometrikus formákkal jelenít meg. Ezzel a módszerrel dolgozza fel élete eseményeit, így emlékezteti magát a boldog és nehezebb pillanatokra. Minden alkotás egy-egy naplóbejegyzés.

Hol a határ a design és a képzőművészet között? Mi a feladata, küldetése egy kortárs képzőművésznek?

Azt hiszem, a design és a képzőművészet közötti határvonal helyzete és egyáltalán létezése folyamatos változásban van. Az utóbbi években úgy érzem, hogy a dizájnerek és a képzőművészek ugyanarra mozdulnak, ugyanazok az inspirációk érik őket, és a különböző szakterületek közti választóvonal kezd feloldódni.

Sokszor tapasztalom, hogy korábban elképzelhetetlen kollaborációk jönnek létre, és ezt örömmel látom. Ez a folyamat engem is inspirál.

Egy képzőművész feladatai között szerintem az is szerepel, hogy a maga módján, a saját nyelvén reagáljon arra a világra, amiben él. Például a politikai, társadalmi helyzetre, vagy akár a divatvilág, a vizuális kultúránk változásaira.

Egy jó képzőművészeti alkotás egyszerre jellemző a korra, amelyben született, ugyanakkor az adott korból kiragadva is működik és kérdéseket tesz fel, kommunikál a nézőjével.

Mitől jó a kortárs magyar képzőművészet? Van felismerhető jellegzetessége? Fontos, hogy magyar?

Ez nagyon nehéz kérdés, mert amikor benne van valamiben az ember, akkor azt nehéz kívülről is látni, és körülírni, megfogalmazni. De feltétlenül szükséges, hogy tudjuk, mik vagyunk, mik a jellemzőink, és miért lehetünk érdekesek a nemzetközi művészeti életben.

Úgy érzem, hogy nem feltétlenül a magyar képzőművészetnek van egy sajátos íze, hanem inkább a Közép-Kelet európai színtérnek, a volt szocialista államoknak. Ebben nagy szerepet játszik a közös múltunk. Persze mindezt színezi a nemzeti identitás, a népművészeti gyökerek, és számos más dolog is.

Magyarországon erős gyökerei vannak a geometrikus absztrakt irányzatoknak, amiért nagy hálával tartozunk azoknak a művészeknek, akik ezt a művészeti irányt a tiltás ellenére is művelték és életben tartották.

Nekem ez egy nagyon fontos pont, amihez kapcsolódni tudok. Ennek köszönhetően egyszerre lehetek a nemzetközi áramlatba beilleszkedő képzőművész, és helyi gyökerekkel rendelkező alkotó.

model: Horváth-Lóczi Judit
ruhák: @enihorn @dora_konsanszky @konsanszky_dora_kyclothesfoto

Konok Tamást nevezted meg mesterednek. Kérlek beszélj erről, hogy mit tanított meg és mit viszel magaddal tőle?

Valóban, Ő volt az egyik legfontosabb mesterem, aki 15 éven keresztül követte a pályám alakulását. Annyi mindent köszönhetek neki, hogy azt nagyon nehéz röviden összefoglalni. Első sorban példamutató jellem volt, nagybetűs EMBER, aki kitartásával, szerénységével, nyitottságával, őszinteségével és a művészetbe vetett sosem múló hitével sokszor jut eszembe, ha elbizonytalanodom. Másrészt az, ahogy Ő a művészetet művelte, tanulta élete végéig, kapcsolatokat épített és kíváncsi volt mindenre, szintén példaértékű.

Persze az is igaz, hogy egy fantasztikus, különböző területeken alkotó művészeket felsorakoztató család sarja volt.  Mondhatnánk, hogy több emberöltőnyi művészet esszenciája folyt az ereiben. De ezzel a háttérrel tudni kell élni, és ezt a tudást, érzékenységet használni, mozgatni, fejleszteni kell, hogy értékes maradjon. Szerencsés egybeesés volt, hogy ez a háttér pont neki adatott meg, és én is végtelenül hálás vagyok, hogy tanulhattam tőle.

Minden találkozásunk után tervekkel telve, izgatottan mentem haza, hogy elkezdjem megvalósítani, amiről beszélgettünk.

Mi a véleményed a térlátásról?

Tanulmányaim során több helyen, különböző tanároktól tanultam ábrázoló geometriát, perspektivikus rajzot, építészeti rajzot, és bátran állíthatom, hogy a térlátás fejleszthető, tanulható. Nem hiszek benne, hogy nemi alapon dől el, vagy hogy a velünk született térlátás adott szintjén kell leélnünk az életünket.

A térlátás nagyon hasznos dolog egyébként, nemcsak a parkolásnál, lakásfelújításnál vesszük hasznát, hanem alkotásnál is. Segítségével komplexebb és izgalmasabb vizuális világot álmodhatunk.

Miről szól az aktuális „Almárium” kiállításod, amelyet Szentendrén a MANK galériában látogatható?

Ebben a kiállításban személyes túlélési stratégiákat mutatok be, világégés, gazdasági-, egészségügyi- és morális válság, azaz a közelmúltunkban megtapasztalt problémák esetére.

Elmesélem, én mit tartanék az almáriumban, ha egy fullasztó világ venne körül, milyen alapvető fogalmakat vennék elő, mire helyezném a hangsúlyt. Persze ez nagyon szubjektív javaslat, de remélem arra inspirálja majd a nézőket, hogy ők is elgondolkozzanak rajta, mit tartanak igazán fontosnak az életben, mire kell szánniuk az energiáikat, milyen alapértékeket kell erősítenünk.

A kiállítás részeként egy interaktív installációval arra adok lehetőséget, hogy a néző is átélhesse az alkotás érzését, egyfajta flow állapotot.

Forduljunk személyesebb kérdésekhez, - ha nem bánod -, hiszen a fashionawards.hu oldalon jelenik meg ez a cikk és tudható rólad, hogy nem csak képzőművészet terén, hanem iparművészet terén is gyűjtesz. Kortárs magyar divattervezőktől, szívesen vásárolsz, sőt „vintage” darabokat vadászol a neten. Rajongsz a divatért…kérlek, avass be minket arról, hogy mi az, amit keresel a divatban, magad számára?

A divat remek eszköz arra, hogy az ember magabiztosan és jó érzéssel lépjen ki az otthonából. Ezenkívül nekem ugyanolyan élmény megnézni, megtapogatni (pláne viselni) egy jó dizájner darabot, mintha egy fantasztikus műtárgyat néznénk. Ezek is lehetnek műtárgyak!

Melyek azok a márkák, amiket igazán szeretsz és viseled is szívesen?

Ez azért nehéz kérdés, mert senkit nem szeretnék megsérteni, akit véletlenül kihagyok. Jó pár tervezővel vagyok kapcsolatban, nálam ez nem különbözik attól a helyzettől, amikor képzőművészek egymás között ismerkednek, eszmét cserélnek, figyelik egymás karrierjét. Szerintem ezek a kapcsolódások, és egymás támogatása (akár vásárlással is) nagyon fontos!

Szeretem az olyan márkákat, amik-akik önazonosak, vagány-, szinte sportos, de mégis nőies vonalat képviselnek, és kötődnek a tervező személyiségéhez. Mint általában mindenben, szeretem a funkcionálisan tökéletesen működő, de esztétikus darabokat.

A teljesség igénye nélkül szeretem hordani az Anna Amelié, Anna Daubner, Cakó, Cukovy, Dora Des, EniHorn, KY-clothes, Napsvgar, Németh Franciska, SAPI, Zsigmond Dóra darabokat. Emellett állandóan új  tervezők után kutatok a neten.

Régen nagyon sokat jártam turkálóba, vannak 15 éves darabjaim is ebből az időszakból. De mióta családom van, erre már nincs idő. Helyette a netes csoportokban találok magamnak szuper és alig használt darabokat, de nagy kedvencem a „RUHA (Lendvai Lilla boltja)”, ami szerencsére a műtermem mellé, Szentendrére költözött. Csoda darabokat szerzek innen, és beadhatom a már nem használt, de szép ruháimat.

model: Horváth-Lóczi Judit
ruhák: @enihorn @dora_konsanszky @konsanszky_dora_kyclothesfoto

Van olyan ruhadarabod vagy kiegészítőd, amelyről sosem mondanál le?

Az ember folyamatosan változik, az ízlése is alakul, ami furcsa fordulatokhoz vezethet. Vannak azonban olyan ruháim, táskáim, ékszereim, amik a „gyűjteményem” részét képezik, és semmi pénzért nem válnék meg tőlük.

Ezek mestermunkák, amiket műtárgyként (is) nézegetek amikor épp nem hordom őket. Szeretem, ha minden tárgy szép körülöttem.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy csúnya dolgokat nézzünk.

Történt már olyan veled, hogy valamilyen design tárgy, amelyet viselsz annyira megszerettél, hogy beszereztél még egy ugyanolyat?

Azt hiszem ilyesmi még nem fordult elő, bár igyekszem nagyon vigyázni a tárgyaimra, hogy minél tovább újszerűek maradjanak. Ha valamely számomra nagyon kedves darab tönkre menne, biztos megpróbálnék beszerezni belőle egy másikat.

Mivel töltöd a szabadidődet, illetve mivel foglalkoznál, ha több lenne?

Szabadidő… Furcsa fogalom nekem.

Ha őszinte akarok lenni, nem nagyon van szabadidőm, ha mégis, akkor gyorsan elmegyek futni. ( Több díjjal rendelkezik Judit korosztályos félmaraton futásokból. A szerkesztő megjegyzése.) Sokszor érzem úgy, hogy több ember életét próbálom belesűríteni egy életbe, mert ha anyaként, társként, és persze művészként is szeretnék a topon lenni, az szinte lehetetlen. Nagy koncentrációt és logisztikát igényel, hogy minden jól működjön.

Szomorú tény, hogy a barátokra nem nagyon jut időm, és sok egyéb tevekénységet is be kell áldozni azért, hogy a legfontosabb dolgokra elég idő és energia jusson. Ha több szabadon eltölthető időm lenne, biztos többet sportolnék, többet találkoznék barátokkal, több megnyitóra járnék, illetve megint belevágnék egy iskolába. Vagy napokig ki sem jönnék a műteremből…

Hogyan tudod összeegyeztetni a családi feladataidat és a karriert? Mit tudsz tanácsolni azoknak, akik számára fontos a karrier, de a családjuk is ugyanannyira érzékenyen fontos?

Nem tudom, hogy én vagyok-e az illetékes arra, hogy ilyen téren tanácsokat osztogassak. Gyakran van lelkiismerestfurdalásom mindkét irányban, illetve érzem magam úgy, mint aki tányérokkal zsonglőrködik, amelyek bármikor lezuhanhatnak.

Tény, hogy sem a családot, sem a karriert nem tudom félretenni, ráadásul maximalista vagyok, és ez sem segít a helyzeten. Szerencsére nagyon megértő családom van, ők is látják, hogy ha hagynak nekem időt a művészetre és a sportra is, akkor sokkal könnyebb velem.

Be kell látnunk, hogy azok az anyák, akik imádják a családjukat, de más területen is szeretnének kibontakozni, nincsenek könnyű helyzetben.

A művészetnek szüksége van nem csak műértő közegre, hanem átlagos ízléssel bíró közönségre is. Rajtuk keresztül hogyan tudod elfogadtatni a művészi koncepcióidat a gyakorlatban és elméletben?

Abban hiszek, hogy edukálhatjuk a saját közönségünket, ha nyitottak vagyunk feléjük. Igyekszem sok időt tölteni egy-egy kiállításomon azzal, hogy mesélek a munkák hátteréről, vagy készülési folyamatáról, és beszélgetésbe elegyedünk a látogatóval.

Élvezem ezeket a helyzeteket, izgalmas és érdekes asszociációkat hallhatok a munkáimról, és közben oldom a nézőben a képzőművészettel szembeni korlátokat, félelmeket. Mindenki úgy kezdi, hogy „Én nem értek hozzá.”, erre én úgy bíztatom, hogy: „Nem kell érteni hozzá. Mit érzel?”

Legközelebb már bátrabban mond véleményt, vagy kérdez. Muszáj belefektetni ezt a munkát, mert az oktatás sajnos nem képez műértő nézősereget. Ezért a művészeknek kell nyitottnak lenniük.

model: Horváth-Lóczi Judit
ruhák: @enihorn @dora_konsanszky @konsanszky_dora_kyclothesfoto

A vizuális művészet manapság már nem csak foglalkozásra utalhat. Igény mutatkozik a tudományterületek közötti együttműködésre. Milyen új terved, közös projekted van más művészekkel?

Nekem hallatlanul inspiráló, ha más művészeti vagy tudományos területtel dolgozhatok együtt egy projekten. Ezért magam is kezdeményezek ilyen együttműködéseket.

Talán ez a mérnök múltamnak is köszönhető, mert ott mindig a megvalósíthatóság súlya alatt kellett tervezni. Már a terv rajzolása közben azon gondolkodtam, milyen anyagokból és hogyan lehet megépíteni, amit megálmodtam.  Ennek a hozzáállásnak nagy hasznát veszem a képzőművészetben is.

Legutóbb egy fémmegmunkáló üzem, művész végzettségű vezetőjével és mérnökével terveztünk meg közösen egy installációt. Persze sok művésznek készítenek szobrokat, hozzá vannak szokva a művészeti gondolkodáshoz.

De szoktam együtt dolgozni költőkkel, írókkal is. Fantasztikus, amikor egymás alkotásaira reflektálunk, az energiák összeadódnak.

Legközelebbi interdiszciplináris projektemben két designerrel (Eni Hornnal és Konsanszky Dórával) tervezünk közös projektet, kiállítást. Erről részletesebben még nem beszélhetek, de izgatottan várom a munkafolyamatot.

Eni Hornnal egyébként már volt közös kiállításunk 2021-ben, és öröm volt minden megbeszélés, találkozó, email váltás. Ezeknél a projekteknél nagyon fontos, hogy minden fél élvezze és szívesen dolgozzon együtt egy közös alkotáson, tisztelettel és támogatóan forduljanak egymás irányába.

Fontos hangsúlyt fektetsz arra, hogy művészeted kommunikációjában a tér, a tárgy, a képalkotás területén a művészetek átjárhatóságára való felhívással kommunikálj! Vagyis az interdiszciplináris képzőművészet tud többet? Van lehetőség arra, hogy megszerettesse a művészetet szélesebb körben?

Ennek a szemléletnek adsz kiemelt figyelmet. A ”Hungarian Fashion Awards „ennek a szemléletnek kíván részese lenni, mind az értékek, illetve a kortárs tervezők munkájára való figyelemfelkeltés tekintetében.

A művészetben, mint minden területen, hanyatlást hoz, ha az ember beszűkül, jól bevált módszerekhez, anyagokhoz, technikákhoz, mondanivalóhoz ragaszkodik. A nyitottság mindig és minden tekintetben fontos, még akkor is, ha el kell hagynunk a komfortzónát miatta. A nagy és új dolgok a komfortzónán kívül születnek, és ennek nagyon jó módszere, ha más, akár szokatlan területekkel kapcsolódunk. Én gyermeki kíváncsisággal fordulok a különböző iparos technikák, iparművészeti ágak felé. A kérdés második részére reagálva, talán valóban igaz, hogy ha több terület kapcsolódik össze, nagyobb figyelemre tarhat igényt a projekt. Ha különböző tervezők, művészek dolgoznak együtt, a különböző ismeretségi körök és az energiák is összeadódnak. Szerintem ilyenkor az egy meg egy nem kettő lesz, hanem három.

A Te munkásságod mennyire kapcsolódik az újrahasznosítás fogalomhoz, amely törekvés szervesen kapcsolódik a design területén a vezető trendekhez? Például az „Almárium” című kiállításod , amely jelenleg látogatható Szentendrén a MANK galériában? TRASH vagy  TREASURE?

A környezetvédelem, újrahasznosítás, környezettudatosság fogalmak gyerekkoromtól részei az életemnek, csak akkor ez még nem volt trend, nem volt megfogalmazva. De olyan családban nőttem fel, ahol nem volt divat az ételt kidobni, és mindent észszerűen és költséghatékonyan kezeltünk. Ezt igyekszem én is tovább vinni a gyerekeimnél, bár náluk nyitott kapukat döngetek: ők ezt már az óvodában tanulták.

Természetes, hogy a művészetben is hasonlóan járok el. Felhasználom a műteremben a háztartásból származó sok-sok mellékterméket (pl.: csomagolást), vagy minden kis darab vásznat, fadarabot félreteszek későbbi munkákhoz. Emellett kifejezetten szeretek régi tárgyakat megmenteni, és műtárggyá transzformálni.

Valami megmagyarázhatatlan láz lesz úrrá rajtam, ha meglátok egy szép, kopott felületet, egy fiókot, vagy hasonlót. Gyakran kapok barátoktól a nagyszüleik házából származó tárgyakat, vagy vizslatom a szememmel a lomtalanításnál kihajított kincseket. Az új kiállításon elég sok ilyen „found object” látható.

Szerző: Konsánszky Dóra

• horváth lóczi judit képzőművészet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!