Ritkán vagyunk olyan sebezhetőek, mint amikor szeretünk
Ritkán vagyunk olyan sebezhetők, és érzelmileg kiszolgáltatottak, mint amikor szeretünk és megnyitjuk a szívünket valaki felé, bízni kezdünk benne.
Ritkán vagyunk olyan sebezhetők, és érzelmileg kiszolgáltatottak, mint amikor szeretünk és megnyitjuk a szívünket valaki felé, bízni kezdünk benne. Mert az elutasítás, a kizárás, a semmibevétel, az elhagyás, a hűtlenség, vagyis a figyelmen kívül hagyás, az alkalmatlanság érzését hozzák felszínre, hogy nem vagyunk elég jók, figyelemre, szeretetre, kapcsolatra méltók. Ilyenkor tehetetlenséget, szorongást, szomorúságot, magányt élünk át, ez szinte fizikailag fáj. A szerelmünkkel éppen az ellenkezőjét kellene megtapasztalnunk: megértést, a közelséget, támogatást, biztonságot, vigaszt, menedéket.
Két ember között a kötődést a figyelem, ezen belül az érzelmi elérhetőség és válaszkészség építi fel. A válaszkészség a jelenlétet, a bevonódást jelenti, hogy érzékenyen reagálunk egymás érzelmi állapotára, igényeire, hogy hajlandók vagyunk energiát invesztálni abba, hogy meghallgassuk egymást, hogy foglalkozzunk a problémáinkkal, mert fontos számunkra a másik jólléte. Ha ez megvan mindkettőnkben, megteremti a bizalmat, a lehetőségét annak, hogy igazán közel érezzük magunkat a másikhoz, hogy képesek legyünk együtt fejlődni, változni, emelkedni, és hogy átsegítsen minket a kapcsolati kríziseken. Ha nincs válaszkészség, akkor könnyen megtámadva, magányosnak, tehetetlennek érezhetjük magunkat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez