Randiszokások, amelyekre manapság is lenne igény
Van egy irigylésre méltó bája az elmúlt időknek, így van ez a régi randevúzási és ismerkedési szokásokkal is. Sokszor kissé megmosolyogva, mégis sóvárogva nézzük a fekete-fehér filmek kockáit, amelyeken a főszereplők szerelme komótosan, az apró részletekre ügyelve bontakozik ki. Van néhány szokás, ami bár mind a mai napig általános lenne, és mindenkinek megadatna. Ezeket gyűjtöttük most egy listába!
A telefon használata nem megengedett – már lassan vissza sem tudunk emlékezni arra, hogy milyen a világunk okostelefonok és egyéb kütyük folyamatos babrálása nélkül. Legyen szó randevúról vagy baráti összejövetelről, óhatatlanul is a telefonunkra pillantunk időnként, így joggal sírhatjuk vissza azt az időt, amikor mindezt még csak hírből sem ismerhették.
Aki a virágot szereti... – ugye milyen romantikus, amikor a filmekben a férfi egy szál virággal várja a randevúra érkező nőt? És ugye, hogy te is mindig elmosolyodsz, amikor meglátsz egy-egy embert a városban, aki egy virággal sétál, és egyből azon gondolkozol, hogy vajon hová igyekezhet vele, vagy kitől kaphatta. Olyan szép lenne, ha még napjainkban is általános lenne a találkákra egy szál virággal érkezni.
Érkezz időben – apróságnak tűnik, azonban manapság egyre inkább hajlamosak vagyunk eltekinteni attól, hogy bármit is időre csináljunk. Az emberek többsége folyamatosan túl van terhelve, és állandó rohanásban van, így a célunk mindössze az, hogy túlessünk a dolgokon, arról, hogy mindez időben történjen, egyre inkább megfeledkezünk. Pedig ha megbeszélt időben (vagy esetleg picit korábban) érkezünk egy találkozóra, azzal arról teszünk tanúbizonyságot, hogy tiszteljük a másikat, és fontos számunkra.
Tánc – ha megkérdezzük a nagyszüleinket, egészen biztos, hogy arról fognak mesélni, hogy egy bálban, vagy egyéb táncos összejövetelen ismerkedtek meg. Megvolt a bája annak, ahogy az emberek megadták a módját az ismerkedésnek, költöztek, megtanulták a táncokat, ismerték a zenéket, és természetesen megvolt a menetrend, hogy ki kivel, mennyit és mikor táncolhatott.
SZE-RET-LEK – egyetlen szó csupán, és mégis milyen fontos lehet. Manapság azonban sokat veszített a jelentőségéből, hiszen úgy dobálózunk vele, mintha a világ legjelentéktelenebb dolgáról lenne szó. Bárcsak még ma is olyan sokat jelentene, ha az emberek tényleg csak akkor mondanák, amikor valóban így érzik, és nem azért, mert kötelességüknek gondolják.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez