Petra jelenti Dublinból /4.rész/

Nőnapi cukiságok

Március 8-án úgy ébredtem fel, mint általában minden reggel, aztán realizálódott bennem, na de kérem: Nőnap van! Ismételten egy okkal több, hogy elmenjek az Insomnia-ba és meglepjem magam valami finomsággal.

:D A kis hercegnőm tündérien viselkedett, sokat énekeltünk és mulattunk. Bár a lábamat - a hét eleji sok futástól, megerőltetéstől - ugyan kénytelen voltam pihentetni, azért mégis elsétáltam a kedvenc világítótoronyhoz és készítettem pár gyönyörűséges képet.

Munka utáni sétám közben, az egyik kirakatban megpillantottam egy szép kabátot, természetesen betértem a Charity Shop-ba, ami annyit takar, hogy angol használt ruhakereskedés, - nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem rabul ejtenek ezek a kis hangulatos turkálók -

Természetesen megvettem a kabátot kemény három euróért, - fenomenális üzlet volt, mivel egy TOPSHOP egyedi szürke téli kabátról van szó - amelynek a szabása olyan eleganciát kölcsönöz, hogy úgy érzem magam benne, mintha valamiféle arisztokrata rang képviselője lennék.

Furcsa érzés kerít hatalmába, amikor betérek egy használt ruha boltba: elgondolom, hogy anno ezeket a ruhákat más emberek hordták és felemelő, amikor át veszed valakinek a tulajdonát. Megmented a ruhát a kukába kerüléstől, újjá varázsolod, variálod, magadra formálod, és egyben tükröt állítasz így magadról a világnak. Miközben ott van a ruhának az előző élete, általam új értelmet nyer, ezáltal lesz érdekesebb az egész. Tudom, hogy vannak emberek, akik nem értékelik az apróságokat es hogy hobbiból vásárolnak, de én minden egyes vásárlásom után azt érzem, hogy még egy oldalamat megmutathatom a világnak. Valószínű azért, mert nagyon szeretem gyűjteni az egyedi darabokat és szeretek kísérletezni velük. Mindenesetre nem csak a kabátka szerepelt a listámon, találtam egy egyedi mellényt is, természetesen fotókat is mellékelek róluk. Miközben fizettem az új szerzeményeimért, az eladó néni kedvesen rám mosolygott és közölte, hogy az utolsó csokit vigyem el nőnap alkalmából ajándékként, mert nagyon boldoggá tenném vele. Engem pedig feldobott, hogy örömet szereztem neki, úgyhogy magammal vittem a kis bonbont es boldogan sétáltam tovább az én imádott helyemhez. A hétvégén ismét lesz fotózásom, az ötlet: a tömegközlekedés es a dublini utcák. Tervezek egy két fotózást a St.Patrick`s Day ünnepség idejére is, hogy még jobban meg tudjam mutatni nektek, milyen is itt az élet. - A tegnapi angol órámon megtudtam, hogy a Cambridge-i nyelvvizsgán, ha 90-100% között teljesítek, akkor megkapom a CA E-t, a C1-es nyelvvizsgát. Ezen információ után elhatároztam, hogy nem adom fel es a legjobbra törekszem - Be is ültem nőnap alkalmából kedvenc kávézómba, meglepve magam egy ét-csokis cappuccino-val.

A forró italom kóstolgatása közben megírtam az angol házi feladatomat és azon gondolkoztam, hogy mennyire szerencsés vagyok. Először is, hogy ide eljuthattam, másodsorban, hogy - még ha nem is jut el mindenkihez -, elmesélhetem és megoszthatom veletek az élményeimet. Nagyon nehéz úgy kint lenni valahol, hogy nincs kivel megosztani azt a szuper érzést, amelynek nap, mint nap részese lehetek, ám így, hogy leírhatom nektek, sokkal könnyebb. Ti inspiráltok, hogy minél többet megmutassak kinti életemből.