Az Év divatfotósával, Almási J. Csabával beszélgettünk.

SZL: Mesélj nekünk arról, mostanában milyen munkákat vállalsz, mint fotós, mivel foglalkozol, hol és mit tanítasz?

AJCS: Az elmúlt pár évben már nem napi szinten, nem olyan intenzitással, mint korábban, de még mindig fotózok. Vannak felkérések cégektől, például katalógusfotózásokra, hosszú évekig fotóztam a Vígszínház darabjaihoz, de most az elmúlt 10-15 évnyi színházi koraszakom Eszenyi Enikő távozásával lezárult, de továbbra is szívesen készítek ilyen jellegű fotókat színházi megkeresésekre, imázsképeket, portrékat. Miután régóta fotózom, megéltem jópár dolgot, tudjuk a rendszerváltás után sem volt könnyű, de szerencsére vannak cégek, akik talpon tudtak maradni és folyamatos a megbízásuk, bár sajnos egyre többen fejezik be a tevékenységüket, ennek hátrányát érzem én is, így inkább kisebb munkáim vannak, illetve a saját projektjeimet fejlesztgetem mert egyre inkább változnak a fotózási szokások stílusok. Ettől eltekintve mindig vannak, lesznek klasszikus jellegű munkáim is. A divatfotózás is jelen van még, de a magazinok átstruktúlálódása miatt azok is más jellegűek lettek, sokszor csak 1-1 archív felvételt kérnek be, pl. korábbi portrét, divatfotózásnál ma már inkább azokat a munkákat vállalom el, amik nekem is tetszenek, ilyen volt például a közel 10 éves együttműködés a Magistral fürdőruha márkával, ami sajnos megszűnt. Tavaly készítettük az utolsó katalógust Mihalik Enikő főszereplésével, ez egy szép befejezése volt a cég és a közös munkák ívének. Nagyon szerettem ezeket a munkákat, maga a cég, a márka és az a minőség, igényesség, nagyvonalúság, amit képviselt, mindig megadta a fotózások volumenét.

SZL: Mondhatjuk, hogy a COVID téged is nagyban érintett ugye?

AJCS: Természetesen a mi szakmánkra is nagy hatással volt. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lakásom és a stúdióm egy helyen van, így a karantén, home-office időszakában is el tudtam foglalni magam az archív anyagaim redszerezésével. A régi filmre és diára készült anyagokból sok elmaradásom van, plusz a teljes egész eddigi archívum.

SZL: Digitalizálod a régi fotóidat?

AJCS: Igen. Tulajdonképpen a rendszerváltás óta dolgozom mint fotós, így az elmúlt évtizedek teljes korszakokat ölelnek fel, az ELITE magazinnál kezdtem a pályafutásom, de dolgoztam szinte az összes meglévő, vagy a mára már megszűnt magazinnak külsősként, belsősként, szerkesztőként egyaránt, mint például a CKM, FHM, Cosmopolitan és így tovább, ezekből van rengeteg anyagom, aztán van egy hatalmas archívum a színházi munkákból, egy erős vonalat képez a modellfotózás, illetve a divatfotózások anyagai, említést érdemelnek még a korábbi Friderikusz Show sztárvendégeinek fotózásai, valamint sokat utaztam a divat fővárosaiba a szezonálisan megrendezett Pret-á-porter bemutatóit fotózni. Akkoriban ez hatalmas szenzációnak számított és csak kevesek jutottak ki ilyen eseményre, kollégáimmal Maróy Krisztával és Kiss Szilárddal több szezonban, több hetet tölthettünk kint. Ezt a korai időszakot követte aztán a mai közkedvelt és ismert divatmagazinok munkái és a digitális fotózások termékei. Tehát a szakmai múltam 3 évtizednyi munkássága nagyon széleskörű fotóanyagot ölel fel, amit tematikusan, átláthatóan kell rendszereznem, ezzel töltök sok időt, gondolkodom egy kiállításban és felmerült egy szakmai kiadvány, egy könyvkiadás lehetősége is. Ezeknek megfelelően válogatom, és rendszerezem az anyagaimat. Mindezek mellett 6. éve tanítok a Metropolitan Egyetemen Vass Tamással, főleg gyakorlatot, divat fotózást.

Az oktatás egy új korszak és más dimenzió szakmailag is, számunkra is egy folytonos tanulási folyamat, megköveteli a naprakészségünket, hiszen minden változik, fejlődik, átalakul, a mai trendek már teljesen más technikát követelnek. Egyre inkább az online tér, a közösségi platformok, a mozgókép és a 3D-s megoldások népszerűek, a klasszikus fotográfia helyett. Régen például tudtuk azt, hogy egy diát kinagyítottunk és feltettük a falra, ma multimédiás kiállításokkal találkozunk. Rohamosan fejlődik és változik minden, ehhez idomulunk mi oktatók is, ennek megfelelően én is napi szinten követem, nem csak a fotózási, – de a kultúrális, és művészeti terndeket is, valamint azok prezentálását, hogy a legátfogóbb szakmai tudással indulhassanak el a pályán tanulóink. Ma egy kurátor is másképp értékelhet egy alkotást, nagyon jó példa volt erre a Ludwig Múzeum által készített, nagyon sikeres, a Király Tamás életműről szóló átfogó kiállítás, hogy hogyan lehet ma prezentálni egy ekkora életművet. Az anyagok összeállításának hosszú folyamatában, körülbelül 1,5 évig a kurátorokat segítve én is rész vettem, sőt 1986-tól, Tamás haláláig fennálló, saját archívumomból is sok anyag került bemutatásra. Érdekes volt számomra, hogy egy 30 évvel ezelőtti fotót ma egy kurátor mi alapján választ ki. Mert ugyanilyen példa a Capa Központban a Rendszerváltásról szóló kiállítás és a beválogatott, szintén Király Tamásról készített fotóm, ez egy budapesti divatsétát jelenít meg, ahol a modell kalapja az országház kupola nemzeti színű szalaggal és a rajta lévő vörös csillag kissé megdőlve tette szimbolikussá ezt a fotót.

Király Tamással, mint tervezővel és kreatív alkotóval készült közös munkáimból szintén van egyhatalmas archívumom, sokat fotóztam, segítettem a bemutatóit, vagy éppen modellként szerepeltem rajtuk. Ezt követően volt egy másik kiállítás is a Kiscelli Múzeumban, ahol a Rendszert váltás idején az underground életet, kulturális, zenei szempontból mutatták be, és mivel akkoriban a Kultikus helyeket, mint a Fekete lyuk, FMK és zenekarokat mint VHK, Európa Kiadó is fotóztam, az archívumom erre is kiterjedt, tehát soha nem lehet tudni mikor, és érdekes, hogy milyen szempont szerint kategorizálnak egy fotót, nem évülnek el.

SZL: Nagyon érdekes dolgokkal foglalkoztál. A tanítással kapcsolatban mi az, amit kiemelnél, mik a tapasztalataid a mai fiatalokkal, mire és mennyire fogékonyak? Milyen a felnövekvő generáció, kinőhet belőlük a jövő nemzedék fotósa?

AJCS: Azt gondolom, hogy a fotózást egy életforma, egyetemi, OKJ-s képzésen valamilyen szintig lehet tanulni, de azt a fajta látásmódot és érzéket, amitől egy fotós jó lesz, adott esetben híres fotós lesz, azt nagyon nehéz tanítani. Hozzánk főleg fiatal növendékek jönnek, van, akinek van már gyakorlata, tapasztalata és szeretne specializálódni portré, vagy divatfotóra, de nagy probléma, hogy nincs mélyreható ismeretük a kapcsolódó film, képzőművészet és egyéb művészeti ágakban.

SZL: Igen, utóbbi interjún Konsánszky Dóra divattervező is említette, hogy érdemes lenne írna egy összefoglaló könyvet.

AJCS: Igen, ez valóban egy hiánypótló kiadvány lenne, sajnos nincs Magyarországon olyan könyv vagy tankönyv, ami összefogná, illetve megmutatná mennyire fontosak az összefüggések a különböző kultúrális és művészeti ágak között. Külön tantárgyként jelen van pl. a divattörténet, a fotóselmélet, a művészettörténet, de az összekapcsolódás hiányzik, pedig szükség lenne rá, hogy megértsük mi miért és hogyan alakult, hogyan alakította egyik a másikat, ez mind inspiráció egy alkotó számára. Nincs erre kellő szakirodalom és csak nagyon kevés ember tudja ezt a tudást átadni, korszerűen tanítani. A mai fiatalokat teljesen másképp kell tanítani, más már az oktatás struktúrája is mint 20-30 évvel ezelőtt. Az online oktatás is új dimenzióba helyezte az oktatást, de a legfontosabb a gyakorlat, hiszen a fotózás gyakorlati műfaj, elméletben nem lehet megtanítani. A gyakorlatban személyek, modellek, stáb van, eszközök, helyszínek, fények, szituációk vannak.

SZL: Mit gondolsz, a mai influenszerek mennyiben változtatnak a divatfotózási szemléleten? Ma egy hivatásos influenszer profi fotós segítségével készített divatfotókat, szerintem ez a vonal egyre inkább erősödik. 

AJCS: Biztos, hogy utat tör magának ahogyan a víz is abba az irányba folyik, ahol utat talál magának, ez a vonal is fog élni, de azt gondolom, ez egy felületes, pillanatnyi kép csak, naprakész pillanatképek, amelyek gyorsan el is múlnak, nem maradandóak és nem fog egy életmű állni mögöttük. Ez egy erősen alkalmazott kategória, mai trend, ami a pillanatnak szól, annak a legprofibb bemutatása. A nagy nevű divatfotósok, illetve a mai divatfotósok többsége is picit háttérbe szorították a divatfotózást, az életművüket már nem biztos, hogy erre alapoznák, mint inkább az alkotói művészfotóra, mert az sokkal maradandóbb. Jó példa lehet a Baricz Kati fotóművész, személyes kedvencem és sokat segített a pályám kezdetén, ő soha nem volt kizárólag divatfotós, bármilyen témában nagyon jó fotós volt és ha megnézzük a képeit nagyon változatosak, mégis szép harmóniában vannak az életművével. A mai fiatalságot ma arra ösztönözném, hogy ne csak egy profilt képviseljenek, inkább többféle vizuális megjelenésben legyenek járatosak a fotók megjelenésében és mellé esetleg a mozgóképalkotást is vegyék fel.Természetesen mindenkinek saját útja van ezen a pályán, saját magának kell felépíteni, hogy hogyan milyen formában akar megjelenni, kiállításokban, nyomtatott felületekben gondolkozik, esetleg csak az Instagramon szeretne megjelenni, mert mindnek van létjogosultsága, van átfedés, átjárás is a többféle stílusok között.

Személy szerint én szeretem például az Instagarmot, de oda kevésbé teszek ki divat jellegű képeket, inkább hétköznapi jövet-menet elkapott, Budapest szövetéből a nekem tetsző pillanatfelvételeket, hangulatképeket, de lehet, hogy nálam is ez időszakos és később csak divatfotókat fogok prezentálni. A tegnapi oktatási napon, a divatfotózási gyakorlaton készült képek például annyira tetszenek, hogy talán abból kiteszek párat. Az ihletettségen múlik, hogy mit tesz ki az ember.

SZL: Elárulod mivel foglalkozol szabadidődben?

AJCS: Szabadidőmben most leginkább a test-szellem kapcsolatával foglalkozom, találtam egy nagyon jó mestert, aki Chi Kung-ot oktat, ami egy ősi módszer, nekem egy új irányzat és nagyon tetszik. Régebben is foglalkoztam a légzéstechnikával, kis jógával, de az elmaradt, most ezt gyakorlom heti szinten, itthon is tudom csinálni, nagyon jót tesz a fizikumomnak, növeli a szellemi teljesítőképességemet és javítja a légzéstechnikát is. Ezen kívül érdekel minden, ami ehhez kapcsolódik. Manapság többet is kirándulok, akár itt Budapesten, de sokat vagyok a természetben vidéken.

Szepes Mária

Már 15 éve vezetem a Szepes Mária alapítványt, ahol sokrétű feladatot kell ellátni, vannak megkeresések, rendezvények, könyvkiadások, interjúk és az archívum kezelése. Most például elkezdtük a hang és videóanyagokat digitalizálni, így elérhető lesz MP3 formátumban is, kéziratait is rendezzük és szinte egy múzeumi rendszerezésben kezeljük, hiszen Mária néni életműve hatalmas, így próbáljuk az anyagokat átmenteni, hogy a jövő generációja egy korszerűbb formában tudjon hozzáférni. Ez egy nagyon szép küldetés, én Szepes Máriának úgymond az egyik utolsó tanítványa voltam, jó kapcsolatban voltunk, egészen a halála utolsó pillanatáig kapcsolatban voltunk, ezt az alapítványt Ő már éltében megalapította és direkt ránk, tanítványokra szabta.

SZL: Ti Szepes Mária tanítványok tartjátok a kapcsolatot egymással?

AJCS: Igen tartjuk, Szepes Mária tanítványai közül igaz sokan már idősebbek, 80-90 évesek akár, sokan már el is haláloztak, de van egy kis mag, akik őrzik és fenntartják ezt a tudáslángot. Vannak fiatal érdeklődök is, aki komolyabb kvalitású annak természetes segítünk, egyengetjük az útját, ha szeretné elsajátítani a Mária néni tanításait.

SZL: Iskola nyitását vagy tanfolyam indítását nem tervezitek?

AJCS: Vannak, már 3 éve vannak oktatások Szepes Mária Akadémia néven. Honlapunkon, illetve Facebookon rendszeresen meg vannak hirdetve. Éppen tegnap, november 4.-én indult egy kurzusunk, egy aktualizált és újonnan kiadott Szepes Mária könyvéhez, speciális tarot kártyákkal, kapcsolódó 6 részes online előadássorozat, amire nagy volt az érdeklődés.

SZL: Mint fotós és divatérzékeny szakmai szereplő, Te mennyire foglalkozol a külső megjelenéseddel, fontos-e számodra a divat, a márkák az öltözködésedben? Hogyan viszonyulsz ehhez?

AJCS: Ez egy evolúció számomra és tulajdonképpen gyűjtöm a különleges, egyedi darabokat, nem annyira fontos számomra a márka, inkább a különlegesség fog meg, megtartok mindent, vannak nagyon régi, akár 30 éves darabjaim is a Király Tamás korszakából, van, ami secondhand, van újonnan vásárolt is, egy egész nagy, mondhatjuk ruhaarchívumom van, egyrészt a saját ruhámiból, valamint a fotózásokhoz használt egyedi darabokból. A márkafüggőségem inkább vizuálisan a fotózásokon élem ki, a hétköznapjaimban szeretem a fekete öltözéket, színekben a buddhista színek a vörös, az okkersárga, zöld. A zöld kedvencem, de most van egy kék korszakom is, már van néhány kék darabom, de teljesen hangulatfüggő, illetve szezonális az öltözködésem. Aktuális kedvencem a gyapjú és a kasmír, de lehet len vagy pamut is, márkától függelenül ezekből az agyagból készült darabok, most ezeket a cégeket, kollekciókat keresem, akik az ilyen természetes alapú anyaghasználatot képviselik. Egyébként a letisztult márkákat kedvelem, mint például a COS, Balenciaga, Jil Sander, fotózásra mondjuk a Prada, Gucci stílusok tetszenek, de alapvetően én nem így öltözöm. Tetszik még és évtizedek óta követem Alexander McQueen vagy Jean Paul Gaultier stílusát, szeretem a kampányfotóit, reklámfilmjeit és ezekből kis részleteket, hasonló darabokat én is beépítek. Egy nagyobb eseményre szeretek a saját ízlésemnek megfelelően felöltözni és becsempészni egy kis pluszt, amire végül mindig azt mondják “Jól nézel ki”. Nem vagyok egy divatmajom, nem szeretem a túl extrém darabokat, inkább a minőségre helyezem a hangsúlyt.

SZL: Befejezésként két kérdésem lenne. Elsőként kit fotóznál le szívesen? Másodszor pedig kit emelnél ki ma a szakmából?  Megrendezésre kerül a 12. Fashion Awards díjátadó és minden korábbi nyertest felhatalmazok, hogy emeljen ki két nevet bármelyik kategóriából. Kire esne a választásod?

AJCS: Ha szakmailag nézem mondjuk a nagy modell ikonok közül a Pataki Ági kimaradt, akit szívesen lefotóznék egy privát sorozatba, személyes elképzelés szerint, nem pedig megrendelésre, illetve hollywoodi színészek közül bárkit szívesen fotóznék, mondjuk Jeremy Irons, Angelina Jolie.

SZL: Szorítkozzunk inkább Magyarországra, az itthon elérhető személyek közül, egyfajta üzenet jelleggel az együttműködésre, kit választanál?

AJCS: By Alex például őt szívesen fotóznám mint zenészt, tetszik, mint modell, és izgalmasnak találom, szerintem szeret is fotózni.

SZL: A díjátadón egy új kategóriában is lehet szavazni “Az év felfedezettje” címén, ahova bármilyen szakirányból, legyen az sminkes, fotós, stylist… lehet nevezni, illetve majd rájuk szavazni. Kit jelölnél?

AJCS: Két tanítványomat emelném ki, akik pár éve végeztek, a szakmában maradtak és nagyon feltörekvő tehetségek, Vanda Demeter és Vágó Csaba, akikről azt gondolom, hogy érdemesek és bizonyára jól is esik nekik egy ilyen támogatás. Annak idején az én pályakezdésemen is sokat lendített amikor más formában felkaptak, ezúton is nagyon köszönöm mindenkinek a támogatást, a lehetőséget, mindig igyekeztem ennek megfelelni és jól dolgozni. Ez is egy út, a minőség produktum, az elismertséghez és keresettséghez, van olyan szakmai út is amikor a közösségi oldalak jelenléte után keresnek meg valakit és lesz egyre népszerűbb. A szerkesztők és a média folyamatosan figyelik, követik a fiatal tehetségeket, így egyrészt könnyű lehetőséget kapni a felületeken a megjelenésre, másrészt nehéz is mert túlkínálat van, a fotózás felhígult mindneki fotóz, alkot, retusál és ebből kitűnni nehéz, de ilyenfajta felkarolással lehet segíteni a minőségre törekvő pályakezdőket.

Szinte Loránd, 2021.november 20.

• almási csaba fotós fotózás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!