Párválasztás kérdőív alapján
Gyakran hallom ismerősöktől, hogy a társkeresés elképesztően bonyolult és fárasztó dolog. Az ember regisztrál a legjobb hírű oldalakon, és válogat a jelentkezők közül – ideális esetben. Aztán, ha akad olyan jelentkező, aki megnyeri a tetszését, jöhet a randevú, aminek viszont meglehetősen kétes a kimenetele.
- Nagyon tetszett a lány, – kezdte – de mikor meg akartam ismerkedni vele, egy kissé furcsán viselkedett, már e-mailben is. Semmi esetre sem akart találkozni velem anélkül, hogy először egy kérdőívet ki ne töltöttem volna. Megdöbbentem. Kérdőívet töltsek ki? Aztán majd eldönti, hogy találkozik-e velem, vagy sem? Micsoda módszer ez? Ki hallott már ilyesmiről? Először, persze felháborodtam, de végül kitöltöttem a kérdőívet. Meglepődtem a kérdéseken, mert ahogy végiggondoltam a válaszokat, arra jöttem rá, hogy valójában minden kérdésnek volt létjogosultsága. Ha a kérdőívben felsorolt kérdések és válaszok ismeretében dönthettem volna az addigi randevúimról, valószínűleg a válaszom inkább arra esett volna, hogy ne randevúzzunk. Szükség van ugyan szimpátiára, hogy tetsszünk a másiknak, de ez még nem minden. Egy tucat olyan kérdésben is egyeznie kell az önmagunkkal és társunkkal szembeni elvárásainknak, amiket feketén-fehéren el lehet dönteni. A randevú végül nem jött össze, mert a hölgy úgy látta, hogy a kérdőívem alapján nem én vagyok az a férfi, akire vágyik, amit összességében nem bántam. Mivel ő így látta, bizonyára mindkettőnk számára előnyösebb volt, ha nem vesztegetjük egymás idejét, hanem tovább keresgéljük az igazit. A dolog tanulságaként én is összeállítottam a magam kérdőívét. Persze, férfi lévén úgy gondoltam, hogy nem töltethetem ki a hölgyekkel, akikkel megismerkedem, vagy párkapcsolatot szeretnék létrehozni, de az alaposan és részletekbe menőkig kitalált kérdőívem alapján mégiscsak kipuhatoltam az internetes csetelések alkalmával azokat a dolgokat, amik számomra fontosak voltak. Mert tényszerűen leírva az igényeimet és azt, hogy én mit tudok adni egy párkapcsolatban, olykor egy kicsit másnak látszik a dolog, mint ami a fejünkben van. Igen, még mi magunk is egy kicsit mások vagyunk, ha csupán a tényekre szorítkozunk önmagunkkal kapcsolatban, ha nem az önmagunkról kialakított kedvező képet látjuk, hanem a valóságot. Ennek köszönhető-e, vagy sem, nem tudom, de megtaláltam az igazit. Épp olyan, mint amit szerettem volna, sőt, még fantasztikusabb, és ő is megtalálta bennem azt a férfit, akire ő minden tekintetben vágyott. Néha viccelődünk a képzeletbeli kérdőívemen, de a dolgok mércéje mindig az elért eredmény, ezért másnak is csak ajánlani tudom a módszert!
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez