Órákra boldog voltam, majd napokra boldogtalan
Vannak kapcsolatok, amelyek a nagy tanulnivalókat jelentik, amelyek rengeteg dolgot megmutatnak, s amelyek hasznosságára esetleg csak hosszú évek múltán ébredünk rá. Szükségesek voltak, mondjuk sóhajtva, fájdalmas tanítások, amelyek olyan tapasztalatokkal ajándékoztak meg, amelyek további kellemetlen élményektől mentettek meg – már jó esetben…
- Persze ezekre az úgynevezett kellemetlen, vagy fontos tapasztalatot jelentő kapcsolatokra is szükség van – mondja egy barátnőm. Nekem például, bárhogy is hangzik, életem egyik legnagyobb szerelme egy ilyen fájdalmas tapasztalat volt. Fantasztikus férfi volt, izgalmas, szórakoztató személyiség, jóképű, sikeres, szóval az a fajta férfi, aki mindenki másnak is kell.
- Ezzel még alapvetően nem volt gond, mert természetes, hogy egy ilyen férfi minden nő álma, de együtt élni, vagy tartós kapcsolatban élni vele, már nem volt olyan álomszerű… Minden percben boldog voltam, amit vele töltöttem – mondja – ragyogás, kaland, szerelem, szex – ezekkel a szavakkal tudnám leírni az együttléteinket. Csupa magával ragadó, izgalmas dolog, amire minden nő, vagy inkább minden ember vágyik. Aztán mikor távol voltunk egymástól, mert egy ilyen kiszámíthatatlan ember nem akar együtt élni senkivel, akkor jött a boldogtalanság. Az a fajta boldogtalanság, ami tízszer vagy százszor mélyebb sebeket ejt rajtad, mint amilyen boldoggá tud tenni, amikor veled van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez