Önsanyargató diéták - van értelme?
Mivel nő vagyok, minden alkalommal, mikor tükörbe nézek, el tudok sorolni kapásból 5 dolgot, amit nem szeretek magamban. Mivel nő vagyok, állandóan problémázok a súlyom miatt, teljesen mindegy, hogy épp van-e okom rá. És bár nő vagyok, mindezek ellenére soha életemben nem akartam önsanyargató diétákba, fogyókúrákba kezdeni, és azt hiszem, soha nem is fogok - elmondom miért.
Egyrészről imádok enni, nem bírnám ki péksütemények és pizza nélkül, és nem akarok ezek megvonása miatt egy állandóan rosszkedvű, stresszes ember lenni. Másrészről pedig, én abban hiszek, hogy az élet minden területén a mértékletesség az, aminek irányadóként kellene működnie.
Szerintem annak hosszú távon nincs túl sok értelme, hogyha minden évben kijelölünk pár hetet arra, hogy akkor most „szigorú diéta” van, lé böjt kúra, meg méregtelenítés. És akkor két hétig szenvedünk, állandóan hiszti rohamokkal küzdünk, utáljuk az egészet, és ha végre vége van, akkor egy este alatt felfaljuk a fél hűtőt. Hatalmas siker. Azt se tartom túl célravezetőnek, hogyha ősztől tavaszig örülünk, hogy azt és annyit eszünk amit, és amennyit csak akarunk, mondván, hogy úgy se lát senki túl sokat a testünkből. Aztán májusban pánikba esünk, hogy hát bikini szezon, kéne a beach body, de rohadtul le kéne adnom 10 kilót – és akkor kezdődik megint a különböző fogyókúrák össze-vissza való variálása.
Úgy gondolom, hogy az emberi test működésének van egy nagyon egyszerű tulajdonsága, ami a bevitt és ledolgozott ételmennyiség arányán alapszik. Mivel nem vagyok sem dietetikus, sem orvos, sem semmilyen szakértő, csak azt tudom elmondani, hogy mi az, ami nálam működik. Ez pedig az, hogy ha kiegyensúlyozottan, változatosan, MÉRTÉKKEL eszem, és mellette rendszeresen MOZGOK is, akkor kizárt, hogy nekem diétákra legyen szükségem. Mert ha a mérleg nyelve elmozdul, és pár kilóval többet is mutat, az nem azért van, mert a világ összefogott ellenem vagy hirtelen pajzsmirigy elégtelenséggel kell szembenéznem. Nem, maximum azzal kell szembenéznem, hogy hát igen, mostanában túl sok volt a nasi, bejött a heti kétszeri fagyizás, és ez kicsit megdobta a bevitt kalóriák számát.
Mi a megoldás? Én úgy gondolom, hogy nem az egyhetes önsanyargatások, és a kedvenc ételeink teljes megvonása önmagunktól. Hanem az, hogy naponta többször eszünk, de kis adagokat, hogy viszünk be fehérjét, szénhidrátot és zsírt is, és emellett megpróbálunk időt szánni a sportolásra is. Én inkább egész évben megpróbálom ezt az egyensúlyt fent tartani az életemben, minthogy össze-vissza, szezontól, kedvtől függően variáljam a különböző fogyókúrákat – ki tudja, milyen sikerrel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez