Nők és az Igazik keresése
Rengeteg emberrel beszélgetek nap, mint nap, kapcsolatokról, érzelmekről és gyakran jutok arra a következtetésre, hogy bizony a szívünk megosztható. És nagyon gyakran egész egyszerűen nem találok épeszű magyarázatot arra, vajon miért sodródunk bele sokszor igazán zavaros helyzetekbe.
Nem tudtam nyugodt lenni, amíg meg nem válaszolom magamnak, ezt az örökérvényű kérdést. Az igazság az, hogy a mai nők döntő többsége túlontúl nagy figyelmet fordít arra, hogy megtalálja az éppen akkori önmagához való, tökéletes társat. Ez azonban korántsem ennyire egyszerű.
Persze, fel lehet tenni mindent erre, de szerény véleményem szerint ehhez előbb nem árt, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. Társat keresünk? Rendben, ezzel semmi gond, azonban nem véletlenül mondják, hogy gyenge alapokra építkezni nem érdemes, hiszen könnyen összeomlik. Azt hiszem, úgy kellene a sorrendben haladni, hogy első körben önmagunkat építjük fel, és itt most nem karrierről, lakásról és kocsiról beszélek, hanem a belső, személyiségfejlődésről. A zűrzavar ugyanis, csak még nagyobb zűrzavart okoz, és talán ez juttat olyan sok nőt a nem megfelelő párkapcsolatokba. Erre persze sokan azt mondják, meg kell alkudni, de azért nagyon nem mindegy, hogy milyen kapcsolatban éled le az életed egy részét, vagy akár egészét. Manapság egyre kevesebb gondot fordítunk arra, hogy jóban legyünk önmagunkkal. Hogy megtanuljuk milyen az, amikor csak mi vagyunk, hogy szeressük magunkat és megismerjük a reakcióinkat, az érzéseinket, gondolatainkat, úgy ténylegesen. Nem csak rohanva és kapkodva, belevágni egyből egy akármilyen kapcsolatba, mert annak általában csúnya hanyatlás lesz a vége.
Nagyon úgy fest a dolgok állása, hogy mi, 21. századi nők, megfeledkeztünk arról, hogy létezik még romantika, tartás és önbecsülés. Nem vagyok szentimentalista, sem pedig konzervatív, de szeretném hinni, hogy a dolgok működése abban a mederben halad normálisan, ha egy férfi akar hódolni egy nőnek, és nem fordítva. Hogy tud működni a dolog taktika, és mindenféle női ármánykodás nélkül is. Hogy nem kell rögtön rohanni valakinek az ágyába, pusztán azért, hogy kelljünk a másiknak. Ugyanis az olcsón adott értékekért még egy „szőke herceg” sem sietett, azon a bizonyos fehér lovon.
Ha ismerkedni akarunk, talán kezdjük elsőnek önmagunkkal, azután jöhet a többi is, szépen, sorban. Onnantól kezdve, hogy tudatosabbá válunk, és nem szolgáltatjuk ki saját magunkat, és az érzéseinket, egyből az fog beáramlani az életünkbe, amire igazából vágyunk. Persze, az is igaz, hogy az ember mindig a saját hibáiból tanul, de talán nem árt tényleg megfigyelni, hogy mik azok a viselkedésminták, amiket már többször megtapasztaltunk, és amik eddig nem vittek előrébb. A boldogságunk forrása ugyanis kivétel nélkül belőlünk ered, és ezért vagy így, vagy úgy, de tennünk kell.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez