Nincs közöm a politikához
Akartam venni egy fehér blúzt, de nem volt a Metropolisz áruházban, pedig a Metropolisz Áruház a legszebb és a legnagyobb. Te meg hülyének néztél, hogy miért akarok Bécsig menni egy flancos selyemblúzért, és miért gondolom egyáltalán, hogy Bécsben biztosan kapható, ami itthon hiánycikk a Rózsadombon.
Gondoltam, Ausztriában másabbak a gazdagok, és nekem kellett az a blúz. Már elképzeltem, hogyan fogok festeni benne a lezser, palazzo nadrágommal, úgy ahogy senki sem viseli, vaskos hamisgyöngyökkel, mert az igazi túlságosan drága lenne, és én sajnálok ékszerre sokat kiadni. Te el se tudod képzelni, hogy ami a Rózsadombon nincs, az lehet a világban máshol is. Neked itt van minden, ebben a nyavalyás kerületben, az őszintétlen politikus szomszédaid között, akik verik az asszonyt otthon, de minderről hallgatnak a lapok, mert ha megtudnák, hogy nem is annyira tökéletes az a világ, amit a tévében a népnek mutogatnak, akkor nem akarnának a szegények idevágyni. Olyanok vagytok, mint a dzsentrik, ragaszkodtok a rangotokhoz, pedig az semmit sem ér, Sándor. Nagyapád vagyonából könnyű volt amerikai egyetemen tanulni valami rettenetesen szükségtelen tárgyat. Nem is értem minek költöztél haza, minek szidod itthon a rendszert, tudom én is, tudja a többi is, hogy még mindig le vagyunk hatvan évvel maradva. Igen, édes hatvannal. Ne javítsd ki a számot, nem voltál itthon, amikor az apám a 90' - es évek végén szegény lett, az ostoba zöldségesek meg egycsapásra meggazdagodtak, és csúnya gipszoroszlánokat vásároltak a nagyanyád villája mellett álló telken.
Mire hazaértél Kaliforniából aranybarnán és napszítta hajjal, nagyanyád már nem élt, csak a gipszoroszlánok maradtak, amik ott őrködtek a házatok felett. Elképzelted, milyen mérges volt nagyanyád az újgazdagok ordító ízléstelensége miatt, titokban te is háborogtál, mert láttad, hogy menthetetlenül bekúszott valami rettenetes a tökéletes világotokba. Akkor még nem tudtad, hogy a zöldségesből egyszer politikus lesz. Mára látod, mennyire menthetetlen a helyzet, de félre ne érts, nem akarok veled itt most politikáról diskurálni, mikor végre hazaköltöztél Kaliforniából. Erről az egész rákfenéről különben meg csak annyit tudok, hogy drága nagyapám mindig üvöltött a vasárnapi asztalnál apámmal, mert az nem akart az ő szélsőséges pártelvei szerint szavazni. Én akkor is utáltam, ha üvöltenek mellettem, kirohantam az ebédlőből és lehajoltam a kertbe a katicabogarakhoz, megszámoltam őket, majd mire visszamentem, már mindegyik nyugodt volt. A heves természetű nagyapám csöndben kanalazta az arany húslevest. Tudtad, hogy tőle elvették a földeket szocialisták? Pedig azok gondolkodni se tudtak, de ezt is csak abból a régi filmből gondolom, amit Garas Dezső rendezett, és minden szereplőt Bélának nevezett el benne.
Na, látod, hogy nincsen közöm a politikához, meg nincs közöm a gazdagokhoz sem. Hozzád is csak egyszer volt közöm úgy igazán, amikor elváltál a feleségedtől miattam. Aztán, amikor törvényes keretek között is a hitvesed lettem, nem éreztem többé, hogy hozzád tartoznék, vagy a feldíszített világodhoz az oroszlánok között.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez