Nemet mondani a lelki magánterületed védelme, egy igen önmagadra
Kik azok, akik képesek és megtanultak nemet mondani? Akik nem megúszni akarnak, hanem felvállalni, megindokolni a miérteket. Akik tudják, mit akarnak, így azzal is pontosan tisztában vannak, hogy mit nem. Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik.
Kik azok, akik képesek és megtanultak nemet mondani? Akik nem megúszni akarnak, hanem felvállalni, megindokolni a miérteket. Akik tudják, mit akarnak, így azzal is pontosan tisztában vannak, hogy mit nem. Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik. A nem kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ahol a nem, ott a hatalom, aki nemet mond, az diktálja az iramot. A nem az valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és ne tovább.
Valahonnan a gyerekkorból hoztuk, hogy megfeszülünk a szülői szeretetért, már akkor beindul a megfelelési kényszer lelket nyomorító mechanizmusa, a szeretetért bármit megtennénk. Aki nehezen mond nemet, valószínűleg már gyerekkorában megtanulta, hogy a nem pusztító, és romboló egy valami, csak konfliktust és veszekedést szül, ezért a szeretetért, és látszólagos békéért behódol, önalávetővé válik, megtanulja, hogy saját igénye, szükséglete, és az önálló döntés képessége nem létezik, vagy jobb, ha háttérbe szorul. Pedig mennyivel szebb lenne egy cseperedő, fejlődő lelket nem megnyomorítani elvárásaink szörnyű súlyával, hanem alternatívákat ajánlani számára, és megadni neki a szabad választás lehetőségét, a döntés szépségét. Jogod, lehetőséged van a nemre, mert lehetetlen, hiábavaló, meddő próbálkozás mindenkinek megfelelni. Kapcsolataink halálra vannak ítélve? Az igenemberek, és a köddé váló kommunikálni képtelen ghosterek lassan elszaporodnak ezen a planétán, ők az egyenes, világos beszéd teljes hiányának néma, passzív szószólói.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez