Nem vagyok a helyemen
Ha nagyon őszinte akarnék lenni, akkor azt tudnám mondani, hogy mostanában borzasztóan nehéz motiválnom önmagamat. Ha őszinte is leszek, elmondom, hogy ez pontosan így van.
Millió átvirrasztott éjszaka is kevés volt ahhoz, hogy rájöjjek erre a gubancra. Hiába kutattam, már csak azért sem jött a válasz. Talán azt is elmondhatom, hogy magamban kerestem a hibát.
Fejjel a homokban voltam és még így sem találtam választ arra, hogy mégis mi okozza ezt a hirtelen jött kedvetlenséget. Pár nappal később már minden más hibaforrás lett, utáltam az egész világot. Majd hosszú napok eredményeként fogalmazódott meg a gondolat, miszerint igenis lehetnek ilyen napjaim. Hogy magam ostorozásával semmire nem megyek é a gödör csak mélyebb lesz. Hogy a világ épp olyan szép és nekem való, mint korábban hittem. Rájöttem arra is, hogy a legjobban ilyen és ehhez hasonló rossz időszakokban fejlődök.
Kerestem magam a mában. Kerestem a mondatokat a szavaim között. Kerestem és azt hiszem megtaláltam, később fel is ismertem, hogy ez a változás egyik állomása. De ígérem, holnap már máshova utazok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez