Nem tudok én már nélküled lenni

Tudod, én sokat gondolok a régiekre, Ilonka! Nem szeretem már őket, de néha még mindég gondolok rájuk éjszakánként, amikor egyedül vagyok. Mármint éjjelente mindig egyedül vagyok, kivéve, ha nem alszom Manyinál, de Manyi mostanában megint szerelmes, és nem lehet ilyenkor nála aludni.

Ma átrendeztem a szobát, kitaláltam, hogy rossz szögben fekszik az ágy, és átforgattam minden egyes tárgyat, letöröltem róluk a vékony, szürke port is, pedig tudod, hogy útálom bolygatni a port a hülye allergiám miatt. Most meg itt ülök, és veled beszélek, bámulom a plafont (a végében van egy repedés), közben a régiekre gondolok. Miattuk már nem fáj semmi, Ilonka, de tudod, mit mondok neked? Bárcsak maradt volna meg valami abból a régi fájdalomból ezekre az ínséges időkre, csak mutatóba, mert így, szenvedély nélkül nem tudok írni, nem viszi a kezemet a toll, nem irányítja semmi, nem serceg alatta a kékillatú tinta, csak neked beszélem a hülyeséget, ahelyett, hogy alkotnék. Miklóst sem szeretem, pedig miatta kétszer is bele akartam vetni magam a Dunába, aztán mire feleszméltem, már a Tiszánál jártam Füzesabony magasságában, de szőke folyóba mégsem veti magát úriasszony. Nem lett volna tőlem illendő úgy halni meg, hogy valamelyik holtágban kiemel a víz a kagylóhéjszilánkos partra. Ne ijedj meg Ilon, ezeket a meghalási kísérleteket senki sem gondolja komolyan. Csak valakinek véletlen mégis összejön, aztán ők meg vezekelhetnek a végtelen időkig a pokolban a házasságtörők és a testvérgyilkosok közötti tornácon.

Úgy hittem pedig, ismerem magamat, de ma kiderült, - miközben tologattam a szürkeporos bútorokat - hogy képtelen vagyok szerelem nélkül élni. Úgy kell nekem, mint a kenyér meg a víz, vagy a rózsaszagú rúzs a szépségáruházból, tudod, amelyiket külföldről kell rendelni a drogériástól. Mások bezzeg képesek vegetálni, megvannak így is a kipirosodott arcú lángolás nélkül. Rossz házasságban maradnak, veszekednek, külön hálnak, aztán egy napon észreveszik, hogy veszekedni sincs már kedvük, szomorúak és magányosak lesznek, és meghalnak anélkül, hogy néhányszor még igazából elégtek volna. Én nem tudok hát sehogysem szerelem nélkül meglenni, Ilonka. Bármennyire legyen reménytelen is a férfi dolga a nővel, akkor sem tudok lemondani a szenvedélyről.

Vulkános földön járok, téged várlak

Hajnal a szeretőm, éjjel az ágyam

Megment az Isten, szerelmet ad

Jó az Isten, vélem mulat.

Vulkános mezőn járok, téged féltelek

Eljöttél újra, hogy megvédhesselek

Velem az Isten, szerelem vagy

Örökre maradsz, nekem maradsz.

Szentesi Éva

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!