Nem szerettem azt a nőt, aki mellette voltam
Minden szakításnak megvan az oka. Sokféle magyarázattal szolgálunk mind magunk, mind a másik számára, de azt hiszem a valódi tények mindig ugyanazok…
- Nem szerettem azt a nőt, aki mellette voltam – mondja az egyik barátnőm az exéről. Nem szerettem a szomorúságomat, a frusztráltságomat, a boldogtalanságomat. Nem szerettem, ahogy mellette magamra gondolok, az életre, és az életemre.
-Én nem ez a nő vagyok – mondogattam magamnak a kapcsolatunk utolsó napjaiban, mielőtt összecsomagoltam a cuccait, és megkértem, hogy költözzön el. Nem tört ki belőlem a sírás az üres lakásban mikor elment, inkább óriási megkönnyebbülést éreztem, mintha hosszú évek óta először vettem volna igazán levegőt.
Bólogatunk, mindannyian értjük miről beszél, s megegyezünk abban, hogy egy nő nem ugyanaz a nő egyik és másik férfi mellett. Mindenki mást hoz ki belőlünk, s bár nemcsak a másikon múlik a végeredmény, az élet célja mégiscsak az lehet, hogy a legboldogabbak és legelégedettebbek legyünk a párkapcsolatunkban.
Mindannyian arra vágyunk, hogy az a férfi, aki mellettünk van, a lehető legjobb verziónkat hozza ki belőlünk. A humoros, kedves, ambíciózus, nőies, szexi, dögös nőt, akivel mi is imádunk együtt élni, akinek reggel örömmel nézünk a szemébe, mikor tükörbe nézünk, mert ez a nő igazi verziója.
Ha ezt nem tudjuk megélni mellette, akkor előbb-utóbb odébb állunk, kipihenjük magunkat, és nyitunk egy új kapcsolat felé, ahol azt adjuk és kapjuk, ami mindkettőnket boldoggá teszi. Nincs a másikkal, a régi kapcsolatunkkal semmi gond, nem a mi emberünk volt, a szakítással számára is teret adtunk arra, hogy megtalálja azt az emert, akit neki szán a sors…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez