Nem lehet vége
Tudom, hogy butaság, de nem akarom, hogy elmenj. Addig nem, amíg meg nem értem, hogy mi történt, amíg meg nem tudom, hogy mi szúrta szíven a szerelmünket. Csak addig maradj, amíg néhány szóban elmondod. Máskülönben nem tudlak elengedni. Mert ha magyarázat nélkül lépsz ki az életemből, azzal örökre bezársz a meghasadt szívem börtönébe, és odaláncolsz az idők végezetéig.
Egy sötét és mély veremben tombolok, megőrülök, hol zokogok, hol a kezemmel átkulcsolva a testemet, ringatom magam. Csak annyit kellett volna elmondanod, hogy miért nem akarod már. Találtál volna ki valami hazugságot, és etetted volna meg velem, de nem. Helyette azt mondtad, hogy szeretlek és mindig szeretni foglak, de nem megy tovább.
Ezzel nem feloldoztál a szenvedéseim alól, hanem acél bilincsekkel kötöttél a remény világához. Igen, el is határoztam, hogy várni fogok Rád. Mert ha szeretsz, akkor előbb vagy utóbb vissza kell jönnöd. Mit nekem a sok értetlenkedő, a jóakaró barátok és családtagok hada? Mit tudnak ők a kettőnk szerelméről?! Féltenek? Ugyan! Magányomban is jól érzem magam. Nem gondolok Rád minden pillanatban. Elnémítottam a szívem kiáltásait. Mondhatni hibernáltam a szívem. Majd előveszem, ha már a remény elhalt. De úgy hiszem, hogy amíg az élet csörgedezik az ereimben, addig a remény is élni fog bennem.
Pazarolni az éveket? Ugyan már, még csak hónapok teltek el! Évek? Ugyan, nem kell egy év, és újra minden jó lesz. Tudom, hiszem. Jónak kell lennie! Ne nézzetek rám ilyen bárgyú tekintettel. Ne sajnáljatok, ne babusgassatok, mert én tudom, hogy minden rendbe jön. A horoszkópom is azt írja, hogy „az év első felében fellángolhat egy régi szerelem”. És nem hiszem, hogy itt az ovis Petikére gondolt volna a jóslat. Csak Ő volt egyedül az igaz szerelmem. Lassan eltelik egy év. Sebaj, minél többet várok, annál boldogabb lesz az újrakezdés.
Vészjóslóan peregnek a naptár lapjai. Talán száműzetésbe küldhetném a reményt. És lassan kiengedhetném a befagyasztott szívemet. Rendben, meggyőztem önmagam. Egy utolsó keserves sírdogálással eltöltött este, magamhoz szorítva a parfümjével befújt párnát. Kezdek megőrülni. Ennek tényleg véget kell vetnem. De nem lehet vége, nem, nem, nem! Vagy mégis?
Elengedés. Jól van, elengedem ezt a gyötrő érzést.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez