Nem kellesz eléggé...de miért?
Mi hiányzott belőlem? Miért nem voltam jó? Ennyit jelentettem csupán, hogy ilyen könnyedén átlépjen rajtam? És még számos, ehhez hasonló önmarcangoló mondat cikázik nőként a fejünkben egy szakítás, egy futónak induló és annak is maradó kaland, vagy akár egy úgynevezett ghoosting (szellemmé-köddé válás, amikor az „úriember” elköszönés nélkül felszívódik) után. Mi a baj velünk?
Rémisztően jóképű, sportos 35 év körüli jogász pasi ül velem szemben, ami zavarja: hogy miért nem találja az igazit. „Leszel te még szerelmes, ha egyszer nemet mondanak neked” – előlegezem meg intuitíve a probléma okát.
Felnevet. „Mármint nekem nemet?!? Ne viccelj, nekem kell folyamatosan nemet mondanom a nőknek!”
Némítva ugyan, de felfelé van fordítva a telefonja, perifériából látom, s már vibrál tőle a szemem – megállás nélkül érkeznek az üzenetek. Rábök: „Ezt nézd meg, ez megy egész nap! Ha akár csak egy képét belájkolom, onnantól írkál.”
Majd nyomatékosan felém fordul: „Te, mondd, mi van a nőkkel? Sokszor úgy érzem, még szinte el sem küldtem az üzenetet, s máris érkezik rá a válasz. Vagy ráírok annyit: Tali? Na, onnan indul a cunami, hogy mikor, hol, mit szeretnél – azonnal ugrásra kész. Tudod, néha azt kívánom, bárcsak várna egy fél napot, hogy kicsit izguljak, vajon válaszol-e egyáltalán, utána örüljek, hogy mégis találkozik velem.”
„Ha nem vagyok elég gyors, mást választ” – érkezik máshonnan a női válasz. De így mibe rohanunk bele? Természetesen egy újabb pofonba, kudarcba, csalódásba. Hogy miért nem voltunk elég jók. Mert semmit nem kellett értünk tenni!
A cikket írta: Dr. Hevesi Kriszta
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez