„Nem hazudom felhőtlennek az életemet” – Sztárstaféta Varga Izabellával
A Barátok közt című sorozat indulása óta Balogh Nórát alakítja, szinte családtagnak számít a sorozat rajongóinak körében. A népszerű színésznővel, Varga Izabellával a sorozaton túli világáról beszélgettünk.
Rovatunk első alanya Ábrahám Edit volt, aki téged kérdezett: mihez kezdesz most, hogy lassan felnőnek a lányaid?
Értem a kérdést, de azért ez még odébb van, bár Anna nemrég nagykorú lett, a kisebbik, Sári még csak 13 éves. Tulajdonképpen az, hogy mit kezdek az én életemmel újra, már akkor felvetődött bennem, amikor ő is iskolás lett. Mert onnantól a reggel 8-tól délután 4-ig tartó időintervallum felszabadult az életemben. Mi elég rapszodikusan forgatunk, nem előre kiszámítható és tervezhető a beosztás, van, hogy hajnaltól késő estig kamera előtt állok, de előfordul olyan is, hogy teljesen szabad a napom. Ezt az esetenként felszabaduló időt szerettem volna hasznosan tölteni, kitalálni, hogy én, egyedül, hogyan fogok tudni érvényes lenni. Hosszú ideig ugyanis csak úgy tudtam elképzelni a napjaimat, hogy minden pillanat a gyerekeimről szól, köréjük szerveződik minden, teljes mértékben ők állnak a középpontban. Ez most sem változott, csak visszakerültem én magam is a képbe, ki kellett találnom újra, hogy Izaként mi vonz, mi az, ami erőt ad, mitől leszek boldog, mert ezeket menet közben elfelejtettem.
És mi az, ami neked erőt ad, amitől boldog leszel?
Először visszataláltam a sporthoz. Jólesett, hogy sokévnyi kihagyás után újra aktívan és tervszerűen tudtam sportolni. Aztán nagyon sok minden következett utána, mert rájöttem, hogy mindig is szerettem tanulni, a mások által sokszor rettegett tanulás nekem mindig is a hobbim volt, és tulajdonképpen annyi mindenre vagyok még kíváncsi a világból.
Varga Izabella (Fotó: RTLKLUB)
Több iskolába is jártál, mit tanultál?
Minden olyan dolog érdekelt, ahol gyerekekkel lehet foglalkozni. Szerettem volna elsajátítani a drámapedagógia eszközeit, amelyekkel a gyerekek színházi eszközökkel való nevelése a cél. Nagyon jó döntés volt, a képzés minden pillanatát élveztem, és tulajdonképpen akkor jöttem rá: a tanulás lesz a jövőben az énidőm. Nekem a vesszőparipám – legyen szó nemcsak gyerekről, felnőttről is – hogy hogyan hozzuk ki magunkból a maximumot, ezért amint megkaptam a drámatanári oklevelem, beiratkoztam az Akcióorientált Coaching Akadémiára, ahol szintén a dráma eszközeivel dolgoztunk, csak épp felnőttekre vonatkozó eszköztárat szerezhettem meg.
Ezek a fiókban vannak, vagy használod is őket?Sokat forgatunk és nem előre kiszámítható időben, mindig az utolsó pillanatban tudjuk meg a jövő heti órarendet, ami ráadásul menet közben is változhat, így ez eléggé megnehezíti, hogy máshol is dolgozzunk. Imádtam dolgozni coach-ként és tartottam drámaórákat gyerekeknek is, de be kellett látnom, nem várhatom el, hogy mindenki hozzám, illetve a forgatási rendhez alkalmazkodjon. Tréningeket viszont gyakran tartok, azokat hónapokkal korábban lehet egyeztetni, így be tudom illeszteni a mindennapjaimba. Alapvetően nem az volt a vágyam, hogy elhagyjam a régi életemet és kezdjek egy újat, hanem az vezérelt, hogy megtartsam mindazt, amit szeretek, és mellé új kihívásokat keressek. Ezek az új dolgok mind arra irányulnak, hogy szebbé, jobbá, könnyebbé, tartalmasabbá tudjam tenni elsősorban a saját, de a távolabbi környezetemben lévők életét is. Szeretnék jó hatással lenni az emberekre, tinédzser korom óta segítő akartam lenni, valahogy azt érzem, hogy nekem ezzel dolgom van. Ráadásul nagyon jól érzem magam minden egyes szituációban, amikor fejlesztéssel foglalkozom.
Az interjú folytatásáért kattints a deszkavizio.hu oldalra.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez