„Nem bánom, hogy megcsaltalak.” – Női önvallomások a hűtlenségről
"Egy bárban ismerkedtünk meg, amikor az egyik barátnőm szülinapját ünnepeltük. Szex volt, semmi érzelmi kötelék. Négy éve vagyok házas, őszintén szeretem a férjemet; úgy döntöttem sohasem fogom elmondani neki. Nem fogom tönkretenni a házasságomat egy röpke kalandért."
A megcsalás témakörében megjelent írások többsége arról tanúskodik, hogy a hűtlenség, habár pillanatnyi boldogságot okoz, hosszútávon színtisztán lélekölő. Azok, akik már léptek félre, pontosan ismerik azt a belső vívódást, ami megelőzi és követi az ámokfutást. Vannak azonban nők, akik, habár csaltak, a megbánás legkisebb jelét sem mutatják. Nekünk azt is elárulták, miért.
Mert csak szex volt..
„Nem érdekel, hogy megtettem, mert pusztán csak szex volt az egész. Egy bárban ismerkedtünk meg, amikor az egyik barátnőm szülinapját ünnepeltük. Szex volt, semmi érzelmi kötelék. Négy éve vagyok házas, őszintén szeretem a férjemet; úgy döntöttem sohasem fogom elmondani neki. Nem fogom tönkretenni a házasságomat egy röpke kalandért, ami igazából nem is jelentett semmit.” (Ráhel, 30)
Mert a férjemmel újra egymásra találtunk..
„Akkor már vagy két éve nem értünk egymáshoz. Szükségem volt az intimitásra; végül lefeküdtem egy idegennel. A kalandom ráébresztett, hogy meg szeretném menteni a házasságomat, és elmentünk egy párterápiára. Azóta több időt töltünk együtt, az ágyban új dolgokat is kipróbálunk, jobban megértjük egymást, és azt hiszem sohasem volt még ilyen erős a kapcsolatunk. A legkevésbé sem bánom, mert enélkül nem tartanánk ott, ahol most tartunk.” (Gabi, 35)
Mert semmibe vettek..
„Elegem volt abból, hogy amióta megszülettek a gyerekeink, a férjem számára megszűntem létezni. A szomszédunkba költözött egy frissen elvált férfi, vele kezdtem el találkozgatni. Szerencsés helyzet volt, mert ő sem szeretett volna elköteleződni. Izgalmas volt, és szenvedélyes; visszaadta az önbecsülésemet. Ez elég is volt ahhoz, hogy benyújtsam a válókeresetet. A viszonyom azóta véget ért, de sosem fogom megbánni, mert boldogabb vagyok, mint valaha.” (Ildikó, 45)
Mert imádom a veszélyt..
„Amikor férjhez mentem, én sem képzeltem, hogy ilyen nehéz lesz mindig ugyanazzal a férfival lefeküdni. Amikor megszűnt a varázs, vonzódni kezdtem egy kollégámhoz és végül az ágyában kötöttem ki. Pár hónapra rá felmondtam, de még ugyanebben az évben összekeveredtem a konditeremben egy személyi edzővel is. Elkezdtem élvezni. A házasságunk továbbra is jól működik, a férjem semmit sem vett észre az egészből.” (Kitti, 33)
Mert bosszút akartam állni..
„Már egy ideje rájöttem, hogy a férjem megcsal a kolléganőjével. Porig alázott, nem tudtam, hogy vonhatnám kérdőre; végül úgy döntöttem, bosszúból megcsalom valakivel. Direkt úgy intéztem, hogy rajta kapjon minket. Sokkolta a látvány, még el is sírta magát, de jól éreztem magam attól, hogy ahogy nekem hónapokig, végül neki is ennyire fájt. Beláttuk, hogy nem működik a kapcsolatunk, és még abban az évben elváltunk. (Icus, 41)
Mert túl fiatalon mentem férjhez..
„Huszonkét évesen mentem hozzá a gimis szerelmemhez. Ekkor már lehet, hogy nem is szerettem, de a közös évek és a megszokás győzedelmeskedett. Ő volt az egyetlen férfi az életemben, boldogok voltunk, de valami mindig hiányzott. Három év után megismerkedtem valakivel, akivel olyat éreztem, amilyet még soha azelőtt. Elkezdtünk találkozgatni, és a férjem rájött. Fájdalmas döntés volt, de végül úgy döntöttünk, hogy külön kell folytatnunk.” (Anna, 29)
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez