Nehezen szokunk hozzá a jóhoz
A randevúknak rejtett buktatói is vannak – állapítottam meg a minap, mikor az egyik barátnőm történetét hallgattam. Azt hiszem, gyakran olyasmin bukunk el, aminek a létezéséről nem tudunk. Egyszerűen nem vesszük észre, hogy mi a valódi problémánk, mert nincs rá szemünk.
Hallgattam a barátnőm történetét, és közben azon töprengtem, hogy az esetek többségében azért nem lesz második randi, mert kiderül, hogy a felek alapvető kérdésekben nem értenek egyet, tehát a két fél nem illik egymáshoz.
De előfordulhat, ahogy az aktuális eset is mutatta, hogy nem állunk készen egy normális férfira. Igen, bármilyen különösen is hangzik, így van. Várjuk, hogy jöjjön, hogy ránk köszönjön egy igazán férfias férfi, olyan, akire felnézhetünk, akit nekünk teremtettek, és amikor tényleg megérkezik, nem tudunk mit kezdeni vele.
Olyannyira nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy valaki udvarias, kedves, türelmes, és ami talán a legértelmezhetetlenebb sok sikertelen randevú után: figyelmes velünk, hogy nem tudjuk hogyan reagáljunk. Azt tudjuk, hogy mit válaszoljunk egy erőszakos, durva férfinak, egy udvariatlan lekezelőnek, egy szerencsétlennek és minden más fajtának, de egy normális férfival egyszerűen nem tud mit kezdeni a megszeppent nő.
Ilyenkor csak áll és próbálja kitalálni, hogy vajon mit akarhat tőle. Idétlenül viselkedik, mert esetlenül érzi magát a szerepben. Nem tudja fogadni a bókokat, és nem tud reagálni a kifinomult, igényes humorra. Azt meg végképp nem tudja hova tenni, hogy figyelnek rá.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez