Nehéz beismerni, de hiányzol
Hiányzik, hogy rám nézz, hogy hozzám érj, hogy elmosolyodj, amikor hozzád érek, hiányzik, hogy melletted aludjak el, és melletted ébredjek fel. Hiányoznak a séták, a beszélgetések, az, hogy meghallgass, és úgy igazán rám figyelj.
Hiányzik a szerelmed, az ölelésed, a szereteted, hiányzik minden belőled. Hiányoznak a veszekedések is, hiányzik, hogy haragudj rám, hogy megpróbálj kiengesztelni, hiányzik, hogy kibéküljünk, és az is, hogy ismét megsértődjek. Hiányoznak a közös utazások, a balhék, hiányzik, hogy együtt késsük le a gépet, együtt foglaljuk le a legrosszabb szállásokat, és együtt küldjük vissza az ételeket az étteremben.
Hiányzik, hogy haragudj rám, amiért nem tudom rendesen megnevelni a kutyát, amiért már megint előbb beszélek, mint gondolkodnék, amiért már megint ok nélkül puffogok. Hiányzik, hogy felébredjek, amikor hazaérsz éjszaka, és hiányzik, hogy kicsit durcás lehessek, amiért megint nem szóltál, hogy késni fogsz.
Hiányzik a hangod, hiányzik, ahogy azt mondod, hogy szeretsz, hogy szép vagyok, én vagyok számodra a legfontosabb. Hiányzik, hogy felhívd rá a figyelmem, ha hibázok, és hiányzik, hogy segíts, ha arra kérlek. Hiányzik, hogy azt mondd, hogy minden rendben lesz, és hiányzik, hogy minden szavadban kétségek nélkül megbízzak.
Hiányoznak a közös filmek, a zenék, a táncunk, hiányoznak az átmulatott éjszakák, hiányoznak a másnapos szenvedések, hiányzik, hogy ápolj, ha beteg vagyok, és hiányzik, hogy gondoskodhassak rólad.
Hiányzik a dühöd, a szomorúságod, a kétségbeesésed az elkeseredésed, a nevetésed, a vidámságod, a boldogságod. Hiányzol. Nehéz beismerni, de hiányzol.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez