Néha úgy viselkedünk, mintha lenne valami fontosabb az életnél
Jaj, ne légy már annyira naiv! Ne már, ez rém unalmas, most tényleg megint, újra, az ész vezérelte „én tudom” hozzáállás győzedelmeskedik a szív felett? Amíg az ész lehet szívtelen, addig miért ne lehetne a szív esztelen? Miért kell mindig racionálisnak lenni? Csak egy kicsit lazítani, meglátni mindenben a jót, elhinni, hogy az élet szeret.
Nem foglalkozni a másik nyomorával, mert míg megfeszülsz, míg ítélkezel, míg te tudod jobban, addig a benned lévő ellenállás feldühít, és mindezt meg kell védened! Ott előbújik rejtekéből önvalód, hogy viselkedésed szelíd báját felváltva megmutassa legnagyobb sérülésedet. Jaj, ne légy már annyira naiv!
Tudod, jól szeretni csak egy jó ember tud. Lehet. Hagyd el az ítélkezést, a kritikát, a minden csak a te mércéd szerint jót, a hát megint nem jól csinálja ítéleted. Ha az én valóságom és a te valóságod egy valóságot formálva összeér, veled maradok, és tudom, te is szívesen leszel velem. Ha nem, ne erőltessük, szívem! Ami csupán annyi, hogy máshoz kezdesz el vonzódni, és fáj ez az el nem fogadás nekem. A bántás, a meg nem értés, a kritika kirekesztő. Szavaid sértése semmire sem megoldás, mert megértés helyett fájdalom foglalja el szívem. Pedig az igazadat elfogadnám, ha úgy közölnéd velem.
A fájdalom csupán jelzés, kinőtted, vagy nem tudod megugrani a helyzetet. Velem. S ha legjobb tudásod szerinti elfogadásoddal sem vagy képes változásra bírni, el kell engedj. Igen. Mert senki sem jó vagy rossz. Más! Hidd el nekem! Amíg nem érzed a másik kínját, nem fogsz összekapcsolódni vele. Addig magányos, sőt sértett leszel. Ha Ő sem tud elfogadni, nincs nála helyed. Kelj útra, s mint legkisebb királyfi, küzdj meg jussodért, ami a tied! Igen, lesznek próbatételek. Az első, hogy nem fogadod el, amit mások mondanak rólad, neked. Mert csupán nem vagy jó helyen, hát ideje, hogy tovább keress. Jól szeretni jó emberek tudnak. S ha ez naiv, hát rendben, legyen.
A szeretet nem bánt, nem kritizál. Lehet, megmosolyog, mert hát ilyennek ismer és kedvel is, szóval szeret. Ha nem így van, ott nincsen helyed. Ahol színed, fényed fakul, árnyékod nő, menekülj! Menned kell, mert kapcsolatod ideje lejárt. Kinőttétek, vagy be sem értétek egymást. Lehetett volna, igen. Vidd tovább a tanulságot, mint hamuba sült pogácsát, s keresd, aki téged úgy, ahogy vagy, az összes vélt rossz tulajdonságoddal együtt szeret.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez