Néha el kell gyengülni, hogy együtt, ketten még erősebbek legyünk
Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés, önvédelem.
Igazán beengedni valakit, megmutatni igazi arcunkat, gyengeségeinket, kudarcainkat, vállalni, megadni magunkat, kockáztatni, később felelősségteljesen szeretni, mindez a felnőtt kapcsolatok alapja. Sebezhetőnek és őszintének lenni, határokat húzni, a múlttal szembenézni és felelősséget vállalni érte csak a bátrak képesek, akik tudnak érett lélekkel, odaadóan szeretni. Átengedem őt a bizalmatlanságom rétegjein, egészen közel engedem, hogy megismerje és megtanulja a sebezhető énemet. Hogy „megtanuljon” és „elsajátítson”, ismerje minden arcomat, hangulatomat, rezdülésemet. Ha fáj valami, akkor tudjam, az ő karjaiba zuhanhatok. Ott kisírhatom magam, kiadhatom a fájdalmamat, és a védelmében menedékre találhatok, amelyben az ő szavai nyugtatnak majd.
Néha el kell tudni gyengülni, hogy együtt, ketten még erősebbek legyünk. Egy igazán meghitt kötelékben nem csak én mutathatom meg magam, nem csak én várok elfogadást, hanem én is ugyanúgy képes vagyok az elfogadásra. Az intimitás megéléséhez bátorság is szükséges. Kockáztatás nélkül ugyanis nincsenek igazi kapcsolódások. Egyetlen ölelés, őszinte beszélgetés meghúzza a vészharangokat a fejben. Mit akar tőlem? Mit kezdjek vele? És ő mit kezd majd velem? Ha őszintén kiadom magam, az veszélyes, kockázatos művelet, sérülök és sérteni fogok, sebezhető leszek és megsebzek. Beengedni valakit, megmutatni igazi, kitakart, retusálatlan arcomat, vállalni, megadni magam, kockáztatni – ez a mai kapcsolatok kihívása.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez