Négy nő: A férfiak nem szeretik a sovány nőket - 16. rész
A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.
Abbahagytuk a kezeléseket. Az orvos őrjöngött, de én továbbra is hajthatatlan maradtam. Úgy éreztem, szétszakad a testem, és vele együtt lassan szétfoszlik a lelkem is. Most pihenőidő van. Csendes, sima pihenőnapok. Igyekszik az ősz egyre jobban, hamar akart ideérni, beelőzte a nyarat. Az emeleten a lármás szomszédok felújítanak. Reggelre, mire nagynehezen elalszom, felébreszt a fúrás és a kalapács. Zúg a fejem, zúg a gyomrom is. Öklendezek a mellékhatásoktól. Nem kívánom az ételt. Lefogytam, olyan vagyok, mint egy gerlemadár. Zoli egész biztos nem örülne, ha meglátna így. A közhiedelemmel ellentétben a férfiak nem szeretik a sovány nőket.
Nem engedem egy ideje a közelembe. A kórházba se jöhetett be. Minek? Hogy betegnek lásson? Virágokat és könyveket küld. Tudja, hogy ezeket szeretem. A szexre gondolni sem birok. Három hónapja nem nyúlt hozzám ő sem. Az orvos nem tudta megmondani, meddig kell nélkülöznöm az együttléteket. Nem mintha gondolnék ilyesmire, de tudom, hogy Zoli vár, és nem csak a szexet kívánja, de bolondság lenne azt hinni, hogy az nem hiányzik neki. Szerintem a feleségével már régóta le se fekszik. Érzéketlen egy nő lehet, csupa idegbaj. Ismerem ezt a típust. Multis középvezető, kiheréli a férfit és mindent magának akar. Igazi ego bajnok. Vörös haja van, azt tudom. Zoli mesélt róla kicsit.
Feszült idegekkel várjuk a vizsgálatok eredményét. Az orvosok semmi jót nem ígérnek. Próbálják palástolni, de látszik az arcukon, hogy két fillért nem adnának az életemért. Még a szívbéli doktorom se bizakodik. Magamnak maradtam, én hiszek egyedül az életben. A barátnőim a virágkoszorúkat állítják össze gondolatban és megerősítik magukat, hogy ne érje őket váratlanul a legrosszabb. A múltkor a Mari patáliát csinált. Azt mondta, nem akarja, hogy meghaljak. Mari szereti a drámát. Tudom, hogy ebben a történetben is az a lényeg, hogy neki fog fájni a halálom.
Zoli nem háborog. Türelmes és vár. Adott pénzt orvosra és különféle kezelésekre. Kifogytam mindenből, hónapok óta nem dolgozom. Vissza akartam utasítani a segítségét, de megharagudott és nem engedte. Ragaszkodott hozzá. Azt mondta, jobban járok, ha be vagyok biztosítva az orvosok jóindulatára. Meg maga miatt is csinálja, szeretne velem lenni. Elhagyja a feleségét is, ilyeneket beszélt. Erre megijedtem. Ezek most nem azok az idők, hogy házasságok bomoljanak fel miattam. Szűkösebb világot élünk. Jó lesz megtartani a hozzátartozókat.
Juli
Az előző rész ITT olvasható, a teljes webregény pedig ITT.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez