Ne próbáld meg valaki más életét élni, mert élből kudarcra leszel ítélve
Rögtön egy hasonlattal kezdeném. Ha egy olyan nyelven akarsz beszélni, amit soha nem tanultál, szerinted mennyire fogod tudni sikeresen kommunikálni a mondandódat? Mennyire fogod tudni megértetni magad másokkal? Valószínűleg semennyire, és kudarcot fogsz vallani. Nincs ez másképp akkor sem, ha megpróbálsz olyan életet élni, ami nem a te utad.
Mivel olyan személyiség vagyok, aki nehezen illeszkedik be a normális formába, gyakran éreztem kirekesztve magam. Ennek az érzésnek a mentén sajnos eljutottam számtalan alkalommal oda, hogy olyan dolgokat próbáltam magamra erőltetni, ami abszolút nem én voltam. Ez persze egy ideig, átmenetileg még működött is, ám kis idő múltán olyan szorongás kerített hatalmába, amiből sokkal nehezebb volt kijönnöm, mint valaha gondoltam volna.
Manapság sokszor azt látjuk, hogy a világ ránk erőltet egyfajta magatartásformát, és ha ebből kilógsz, akkor rögtön megkapod a negatív jelzőket. Holott az igazság az, hogy mindannyian teljesen mások vagyunk, teljesen eltérő múltcsomagokkal és tulajdonságokkal. Amiket vagy megtanulunk felvállalni, vagy elveszítjük a teljes identitásunkat.
Amikor felismert azt, hogy képtelen vagyok mások életét élni, és a szorongásom már annyira fojtogatott, hogy levegőt is alig tudtam venni, akkor hoztam egy döntést, és elkezdtem jobban megismerni önmagam. Mindemellett nekiláttam kifelé is kommunikálni arról, amit én képviselek. Önmagamként sokkal harmonikusabb kapcsolatom lett a környezetemmel. Tekintve, hogy így csak azok az emberek maradtam körülöttem, akik olyannak szerettek, amilyen valójában vagyok. Megszűntek a hamis emberi kapcsolataim - itt meg kell jegyeznem, fájdalmas volt a felismerés, hogy mennyi ember volt úgy körülöttem, hogy nem is ismertek igazán, és csak azt az oldalamat szerették, ami számukra kedvező volt - mégis azt mondom megérte. Megérte vállalnom azt, aki vagyok és ezzel esélyt adni elsősorban saját magamnak arra, hogy egy szeretettel telibb környezetben éljem a mindennapjaimat.
Amikor elolvastam Mark Nepo „ Minden emberi élet egy nyelv, amelyet senki nem ismer. ”, elmélyítette az elfogadásomat. Azóta akárhányszor figyelem meg vagy hallgatom meg mások életének a történetét, olyan érzésem van, mintha egy új nyelvet tanulnék éppen. És ebben van valami egészen csodálatos, hiszen soha nem tudnánk ugyanúgy kiejteni, vagy ugyanolyan érzelmekkel használni a szavakat, amiket mások használnak.
A legjobb, amit tehetünk, ha nyitottak vagyunk, és minél többet megtanulunk a saját és mások "nyelvéből". Időnként elhibázzuk a kiejtést, a szavakat, de ezzel azt mutatjuk meg a másik embernek, hogy mindent megteszünk, hogy az ő szemszögükből – az ő nézőpontjából – lássuk a dolgokat. És bár lehet, hogy nem tudjuk beszélni egy másik ember életének nyelvét, értékelni tudjuk a benne rejlő szépséget.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez