Ne mások harcaiban küzdj, hanem nyerd meg a saját csatádat

Igencsak kényes téma ez, hiszen ez többről szól, ez mélyen van. A személyiségzavarban szenvedő embernél hihetetlenül nehéz egyértelmű határvonalat húzni a normalitás és a kórós magatartás között. Az élet szinte minden területén nehézségeket találnak, ez az állapot számtalan konfliktust hoz magával.

Konkrét, bármely hosszantartó betegségnek lehet személyiséget torzító hatása, (persze okozhatja trauma is, szinte bármi) nagyon fontos a család szerepe, hiszen ez rosszabbá teheti az állapotot, vagy könnyebbé, meghatározó a szülők életkörülménye, hozzáállása. Fontos, hogy ne használjunk rossz problémamegoldási technikákat. Találkoztam már pár ilyen emberrel, de egynél nagyon éreztem a problémát, és elmondom, hogy jobban szenvedtem tőle, mint ő maga. Mert ő láthatóan nem tudott igazán szeretni, csak birtokolni, és mindent ami a keze ügyébe került.

A környezet számára okoznak elsősorban gondot, többnyire az egyén ezt nem érzékeli, mert az empátiás készségeik nagyon alacsonyak. Ugyanezek a dolgok adottak voltak annál az embernél, akivel dolgom volt, próbáltam neki segíteni, de nem igazán ment, hiszen motiváltnak kell lenni ahhoz, hogy a zavarokat legyőzze, és motivált együttműködés nélkül drasztikusan, akár nulláig romolhatnak az esélyei. Egyáltalán nem értettem, hogyan változhat akár naponta egy ember meglátása, érzése, hozzáállása. Ezt a Facebookon mindennap olvashattam, hogy tegnap még a Julcsit szerette, utána három nappal később, már a Marika idővonalára írta a millió szíveket, szeretlek szerelmem megjegyzésekkel. Azelőtt tíz nappal még nekem ontotta a szerelmes ódákat.

Ne mások harcaiban küzdj, hanem nyerd meg a saját csatádat - KERESD A NŐT - Lélekhangok -

Imádják a konfliktust generálni, és persze ők sosem hibásak, csak a környezetük (néha tudják, hogy velük van a baj, de tehetetlenek). Volt „millió” olyan esett, hogy hamis Facebook profilról keresett meg az illető, és próbálta bennem keresni a szálkát. Volt, hogy belementem a játékba, de mikor elmondtam, hogy tudom, hogy szórakozik, letagadta a szemembe. De a következő percekben olyan dührohamot kapott, hogy mindent a szemembe mondott, hogy fájjon nekem, ami egyébként kivetítés volt rám. Sajnos az ilyen esetek gyakran kerülnek szembe a törvénnyel, gyakoriak a munkahelyi és párkapcsolati problémáik. Amikor baj volt, nem lehetett egyszerűen megbeszélni, megoldást keresni, mert mindig hatalmas vitákba torkolt. Ilyenkor persze a legnagyobb szemétláda voltam a világában, csak azért, mert én „normálisan” láttam a világot, és akartam, hogy jobb legyen neki is. Mindenféle fenyegetést, mocskos szót kaptam, de rá két órával később már megbánta, ne haragudjak, satöbbi.

Érdekes élmény volt számomra. De rájöttem, hogy menni kell, el kell engedni a kezét, mert nem én voltam a megfelelő „terapeuta”, hiszen az eléggé fontos lenne az ilyen embereknek, de ameddig ő nem vállalja fel a problémáit szinte menthetetlen. Mély elemzéssel kell feltárni azt, hogy meglássuk a fa mögött az erdőt, de még így is évekig tartó jól felépített kezeléssel lehet segíteni. Tele volt szenvedéllyel, amit imádtam, és sok mindenben megegyeztünk, de sajnos csak ideig óráig, mert sosem volt igaz ember. Semmit nem bánok, amit megtettem, de néhányat ahogyan megtettem, igen. Viszont általa jobb ember is lettem, és felismertem új dolgokat, vagy régieket, amit eddig nem értettem.

Elkezdtem kutatni a magam és mások érzéseit. Megértettem, hogy a szerelem nem kell, hogy bántson és eltaposson, mert idővel, aki én vagyok, eltűnik abban a harcban, ami amúgy is eldőlt, és ami nem is az én személyes harcom. A fájdalom majd elmúlik, de az idő nem jön vissza, amit áldozol mások megmentésére, akik egyébként fel sem kértek ilyen dolgokra téged. Döntsd jól, ne keveredj bele mások érzelmi viharaiba, menj oda, ahol valóban szeretnek és nem helyeznek rád ekkora súlyt. Neked elsősorban magadért kell felelned.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!