Ne maradjon emlék!
Szerettem volna élni veled a nyárban, amikor minden könnyű, és együtt szabadságra megyünk egy ismeretlen helyre, ahol még nem járt egyikünk sem. Bemutatnálak olyan barátaimnak is, akik nem is annyira fontosak, csak amolyan nyári haverok, akik a téli időszakban sose kerülnek elő.
Neked is vannak ilyen nyári haverjaid? Gondolkodtál, már rajtuk? Mintha egyiknek se lenne a vállán felelősség, csak vitorláznak, és ismeretlen lányokkal szeretkeznek a füredi mólón. Ehetnénk lángost is, bár tudom, hogy a jóidőben főleg vigyáznál a diétádra, és a limonádét is cukorszirup nélkül kérnéd abban a rémes étteremben, Füreden. De Füreden tényleg nincsenek jó éttermek - ezt is megvitatnánk. Aztán az egyik könnyelmű pillanatunkban kiírnánk a Facebookra, hogy kapcsolatban vagyunk. Lájkolnának az ismerősök, meg haragudnának a lányok, akikkel egy évvel ezelőtt, ismeretlenül szeretkeztél. Aztán ezer kilométerrel arrébb felvenném a kétrészes fürdőruhám, beugornék a tengerbe, majd a parton, szikrázó szemcsékben világítana a só rajtam, ha hosszas unszolásod után, végre kifeküdnék. Éjjel, amikor megcsókolnád a bőrömet, felszisszennél, hogy marja a szád a tenger, én meg röhögnék rajtad, hogy micsoda hülye vagy, hát ennek pedig örülni kell.
Szerettem volna élni veled a télben is. November végén már azon agyalnék, vajon mit készítsek neked karácsonyra. Talán összeragasztok neked is egy könyvet, mint annak a régi szerelmemnek, akiről azt hittem, hogy igazi volt. Aztán a múltkor láttam az utcán, és kopaszodni kezdett, pedig még csak huszonöt éves. Na, már ő sem lesz gyerekebb – gondoltam magamnak és vállat vontam. Kicsit félve kérdeznénk meg egymástól, hogy kinél töltjük a karácsonyt. Végül úgy döntenék, hogy hazamegyek a szüleimhez, mert mégiscsak korai lenne ennyi idő után közösen szentestézni. Egy egész karácsonyi menüt egyébként se vállalnék be egyedül. Huszonhatodikán remegve várnám, hogy felérjek Pestre, te kijönnél elém a vonathoz. Vagy inkább nem is vonattal mennék, hanem vinnének, mint az urakat, jönne értem egy konflis vidékre, te meg egyfolytában néznéd a visszapillantóban, befordultam-e már az utcába. Azt hiszem, akkor éreznéd először igazán, hogy szerelmes vagy belém, de nem mondanád ki, mert karácsonykor ez olyan sziruposan hangzik, mint a nyári limonádé, amiről elfelejtettél szólni, hogy nem is kérsz bele cukrot.
Szerettem volna veled élni egy igazi életben. Egy olyanban, amiben nincsenek viszontagságos időszakok, amelyikben könnyen felkelek és tudok járni, van hajam és nevetek. Nincsenek kezelések, földigiliszta színű műtéti hegek, nincsenek orvosok és kórház, meg diagnózisok sincsenek. Szeretnék egy olyan életet, ahol nincsenek a fájdalomról emlékeim. Nem tudom, hogy te benne lennél, de ha benne lennél, akkor én így szeretnék majd élni veled.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez