Nagylelkűség – mit tartogathat a számodra?
Bizony fontos, hogy hálásak legyünk az életben, ez egy kulcselem, egy olyan ajándék, amit nem felejthetünk el. Ugyanakkor az is rendkívüli érzés, amikor egy cselekedetünknek köszönhetően érzi úgy egy személy, hogy hálás nekünk.
Mi lehet az, ami a nagylelkűséget olyan létfontosságúvá teszi a boldog és egészséges élet kialakításának kapcsán? Először is fontos megjegyezni, hogy a nagylelkűségnek az a formája, amely a legtöbb “hasznot” hozza számunkra, nem dollárban vagy fizikai nyereségben mérhető. Ami számít, az az érzékenység, az empatikus, humánus hozzáállás, amit egy másik embernek nyújtunk. Minél közvetlenebb módon látjuk, hogy személyes erőfeszítéseink hatással vannak valaki másra, annál többet nyerünk az adakozás élményéből.
A második konkrét előny, amelyből profitálhatunk, az az, hogy ennek a jellemvonásnak köszönhetően áthelyezhetjük a fókuszt saját magunkról valami egészen másra. Valamire, ami értékes és különleges. Természetesen, az egészséges önismeret és önbizalom kettősségének fontossága elengedhetetlen, de gyakran előfordulhat, hogy a saját egónk egy negatív szemüvegen keresztül láttatja velünk a világot. A saját magunkkal kapcsolatos, hiú gondolatainkat sokszor kritika, stressz, kétség, bizonytalanság és megszállottság árnyalja, amelyek közül egyik sem tesz jót az önbizalmunknak és a sikerességünknek.
Az énközpontúság persze nem keverendő össze tévesen az emberi balgasággal, vagy az egoizmussal. Az énközpontúság azonban átváltozhat egy toxikus jelenséggé, ami azt jelentheti, hogy túl sok időt töltünk a fejünkben lévő kritikus belső hangra hallgatva, amely minden lépésünket kritizálja, és azt taglalja, hogyan vallottunk kudarcot életünk egyik területén például. A nagylelkűség eltereli a figyelmünket ennek a belső hangnak a maró sértéseiről.
A nagylelkűség természetes önbizalomnövelő és az önutálat természetes visszaszorítója. Nemcsak, hogy jobban érezzük magunkat tőle, de aktívan küzd az elszigeteltség és a depresszió érzése ellen is. A depresszióval küzdő emberek számára bizonyítottan előnyös az önkéntesség, mivel értéket és célt ad nekik, miközben szociális környezetbe kerülnek. Nemhiába hallani annyi történetet arról, hogy egy szakítás után például az adott illető félretéve a saját fájdalmat úgy dönt, hogy önkéntes munkát végez. Hiszen így lehetőség van egy úgynevezett “szociális háló” kiépítésére. Életre szóló barátságokat is lehet kötni akár.
Azzal, hogy nagylelkűek vagyunk, a másik ember iránt tanúsított empátia lehetővé teszi számunkra, hogy önmagunkkal szemben is érzékenyebbek legyünk, és nagyobb értéket adjunk magunknak.
Egy gyermekek körében végzett vizsgálat megállapította, hogy amikor a gyerekeket anélkül dicsérték meg, hogy bármi olyat tettek volna, amivel ezt kiérdemelték volna, az az önbecsülésükre nem volt hatással. Ezzel szemben, amikor a gyerekeket tényleges cselekedetekért, például nagylelkűségért dicsérték, önbecsülésük javult. Ugyanez az elv mindannyiunkra igaz. Ha bókokból táplálkozva építkezünk, az nem igazán hat az önértékelésünkre, míg a nagylelkűséggel járó elégtétel növeli azt. Ráadásul, amikor ténylegesen adunk, adakozunk, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk, egyszerűen a pillanatnak élünk.
Azok közül, akiket arra tanítottak, hogy úgy adjanak, hogy nem kérnek érte cserébe semmit, sokan szégyellik vagy zavarban érzik magukat, ha segítséget kapnak. A felénk irányuló nagylelkűség elfogadása azonban szintén fontos része ennek a témának.
Adni és kapni. Tényleg ez a világ egyik legszebb, legnagyvonalúbb dolga.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez