Művészet és technika – Alfa Romeo Tonale 1,5 MultiAir e-Hybrid Veloce
Nagyon későn csatlakozott a márkák közötti versenyhez az Alfa Romeo, hiszen a versenytársak már 10+ éve megjelentek a kompakt szegmensben a saját maguk SUV-jával. A lemaradást gyorsan és hatékonyan két dologgal lehet orvosolni: egy feltűnő és gyönyörű formával, valamint egy korszakalkotó technikával. A Tonale szerintem mind a kettőt teljesíti.
Sajnos nem vagyok objektív az Alfa Romeoval kapcsolatban, hiszen ez a márka egyértelműen olyan, hogy vagy imádni, vagy utálni lehet. Semlegesnek értékelni szinte képtelenség. Az olaszok legfőbb erénye, hogy az érzelmekre ők képesek hatni a leginkább a világon, legyen az művészet, divat, kultúra vagy éppen autógyártás. Az élet szeretete egyedi, utánozhatatlan módon jelenik meg mindenben, amit alkotnak. A praktikum és forma ötvözete, amelyet közlekedési eszközök, legyen az autó vagy éppen motor, úgy és ahogyan megalkotnak, az olasz DNS része. Nem véletlen, hogy az a márka, amelyik ki akar törni a saját formai börtönéből, legtöbbször olasz dizájnert kér fel, hogy megváltoztassa a korábban használt vonalaikat.
Nem mondom, hogy mindig, minden esetben pozitív az eredmény. De ez nem is lehet elvárás, hiszen a művészet és ez esetben az ipari formatervezés egyértelműen, akkor képes hatást gyakorolni, ha megosztó. Ez pedig mindig, minden esetben azzal a kockázattal jár, hogy több lesz, aki megbotránkozik, mint aki pozitívan fogadja. De visszatérve az Alfára, itt biztosan elmondható, hogy ez a bizonyos sikerráta rendkívül jó. Egyszerűen képtelenség egy Alfára csak úgy tekinteni, mint egy közlekedő dobozra. Az Alfa a szívedhez is szól és ha nyitott vagy rá, akkor rabul ejt. A Tonale is ilyen.
Nem vagyok, mint az autós újságírók többsége, elkötelezett híve a SUV-oknak. Elfogadom a praktikumát, a kényelmesebb kilátást, a korábbi egyterűekhez képest nyújtott formai többletét, de az autó számomra továbbra sincs megemelve plusz centikkel. Ha lehet inkább közelebb legyen az aszfalthoz, mint távolabb. Vagy legyünk határozottak és vásároljunk valódi terepjárót. De ha és amennyiben meggyőzném magam, hogy a C szegmens SUV-jainak végtelen sorából válasszak egy modellt, az valószínűleg a Tonale lenne. A prémium SUV gyártók, mert én ide sorolom az Alfa Romeot, sok-sok éve túl vannak azon, hogy modellt kínáljanak ebben a mértosztályban. Gondoljunk a Volvo XC40-re, BMW X1-re, Audi Q3-ra, Mercedes GLA-ra, Lexus UX-ra, Range Rover Evoq-ra és még sorolhatnám.
Egyértelműen egy ziccert hagyott ki az Alfa, hogy nem lépett hamarabb, amely elsősorban az anyagi háttér problémájára volt visszavezethető. Sok-sok éves fejlesztési csúszások voltak tapasztalhatóak, amelyet úgy gondolom, hogy a Stellantis csoport révén sikerül megoldani. Félő volt persze, hogy a francia domináns egyesülés háttérbe fogja szorítani az olaszságát a márkának, de azt hiszem, velem együtt mindenki nyugodtan hátra dőlhet a Tonale láttán, akinek ilyen rémképei voltak.
A Tonale szerintem jó arányokkal rendelkezik. 4,5 méter hosszú, 1,84 méter széles és 1,6 méter magas. A tengelytáv 2,63 méter, amely megfelelően tágas utasteret eredményez. Rendkívül látványos és számomra meglepő, hogy megosztó a frontrész. A hármas tagolású, szűk vonalú első lámpák, valamint a lökhárítóba épített, jellegzetes pajzs formájú Alfa hűtőmaszk újszerű, de karakteres Alfa vonásokat hordoz. Ha bárki belenéz a visszapillantóba, kétség nem fog hozzáférni, hogy egy Alfa Romeo közelít felé. Oldalról szintén olyan vonalakat és formákat láthatunk, amelyek az olasz márka formai stílusát örökítik tovább. Az övvonalon végigfutó egyenes ív, valamint a különleges telefontárcsára emlékeztető alu kerekek alapvető Alfa géneket hordoznak. Hogy ne felejtsük el, hogy melyik nemzet autója, apró olasz zászlócska látható a tükörborításban. A hátsó részen az első fényszóróval megegyező mintázatú a hátsó féklámpa vonala is. A vörös csík középen az ikonikus Alfa logóig fut össze. Valószínűleg nem véletlen, hogy a hátsó szélvédő is csúcsosan lett kialakítva és alsó lekerekítés helyett nyílvessző hegyeként szintén az Alfa szimbólum irányába mutat.
A lökhárító két szélén van egy-egy mélyedés, mintha a kipufogó végek itt végződnének, de szerencsére nem olyan hivalkodó a kamu és nincsen körbe krómozva, mint például egy Audi esetében. Inkább csak design elemnek tekinthető és ezáltal inkább csak mutatós forma.
Az Alfa hangulat és a minőségérzet kettőse bent folytatódik, illetve itt éri el a csúcspontot. Nehezen leírható, hogy mitől válik egy autó belső tere ennyire emóciókkal telivé, mint amit egy Alfa Romeoban lehet tapasztalni. A műszerfal már teljesen digitális, de a csőszerű kialakítás hangulati elemei megmaradtak. A 12,3” -es képernyő kifejezeten szép, minőségi megjelenítést ad. A középső 10,25” -es központ kijelző gyors, tűéles és könnyen kezelhető. A telefon természetesen kitükrözhető rá. Alatta fizikális gombokkal vezérelhető a klíma, de már az ülésfűtés, szellőztetés kizárólag a digitális menüből érhető el.
A belső térben a bőrözés, a kormány fogása, mind-mind jó minőségű, sportos hangulatot árasztanak. Az Alfa szimbólumok a szokott helyeken, mint a fejtámla, kormányközép, igényesen megjelennek. A magam részéről én sajnálom, hogy a kormányon már nem színes, hanem egyszínű ezüst az embléma.
A hangulatfények jól kiemelik a részleteket, presztízs kategóriába emelik a Tonalet. Egy olasz zászlócskát még a középkonzol is kapott, közvetlenül a váltókar mögött. Az utastér tényleg átöleli a sofőrt, így sokkal inkább részesei vagyunk a haladás élményének. Ettől persze a térérzet nem annyira nagy, de ettől lesz a Tonale más, mint a versenytársak. Maga a fej- és lábtér természetesen bőséges, sőt még hátul is jócskán maradt hely a 180 centis sofőrre beállított ülés mögött.
Szintén a középkonzolon található a DNA kapcsoló, amellyel a dinamikus, normál és a csúszós útra beállított programok között választhatunk. Amennyiben az autót életre keltjük, a kormányon elhelyezett start gomb segítségével, akkor a normál üzemmódon van a beállítás minden esetben.
Pohártartók, pakolórekeszek vannak bőven, néhány helyen ugyan szűkösek, mint például az ajtózsebek esetében, de még itt sem kritikus. A csomagtér maximálisan 500 literes, amelynek padlója két magassági szinten állítható.
A szép, különleges formai megoldások, Alfa hangulat egy fontos, de nem elégséges feltétele manapság a sikernek. Szükséges egy modern meghajtás is, amely határozottan előremutató. Az Alfa Romeo Tonale, az első Alfa, amelyet nem csak a hagyományos meghajtású benzines vagy dízel erőforrás működteti. Létezik egy PHEV változat, de mi az eggyel „olcsóbb” mild-hybrid erőforrással rendelkező próbáltuk. Ha már az ár érintőlegesen szóba került, akkor nem kerülgetem ezt a témát tovább. A Tonale induló ára 14,65 millió forint, a tesztelt Veloce felszereltség, amely a legmagasabb szintű verzió, 18 millióba kerül. A három rétegű Montreal zöldért 670 ezer forintot kell fizetni. A további kiegészítők, mint a bőr ülés és a téli csomag miatt közel 20 millióra dagad a listaára.
A PHEV változat 21 millióról indul, a dízel pedig 15,3-ról, de az induló felszereltségi szintek nem azonosak. A belépő Super szinttel a plug-in hybrid nem kapható, csak magasabbal.
Legyinthetnénk, hogy egy szokásos mild-hybrid erőforrástól miért kell annyira hanyatt dobnunk magunkat, de a Tonale, azaz az Alfa kicsit tovább gondolta ezt a meghajtást. A továbbot szó szerint kell értelmezni, azaz közelebb került ezzel a technológiával a mild-hybrid a teljes hybrid meghajtáshoz. Eddig azt a definíciót lehetett mondani mild-hybridre, hogy nem vesz részt a meghajtásban a kis villanymotor, csupán rásegít, észrevehetetlenné teszi az indulásokat. A Tonale esetében viszont van egy 20 lóerős villanymotor és egy közel 1Kw-os akkumulátor a rendszerhez kötve, amely önállóan is képes meghajtani az autót. Ráadásul nemcsak pár km/h-s sebességig, hanem egészen 50-ig. Így városi közlekedésnél egészen zseniális fogyasztási adatokat érhetünk el, hiszen pont a dugóban való elindulásoknál, alacsony sebességű haladáskor nem fogyaszt egyáltalán üzemanyagot a kocsi.
A tesztátlagunk 6,4 liter volt vegyes használat mellett. Városban 6,5, autópályán 7,5, országúton 5 liter körül fogyasztott a 7 sebességes dupla kuplungos váltóval felszerelt 160 lóerős Tonale.
Jó érzésekkel, tele pozitív emóciókkal búcsúztunk a teszthét után a Tonale-tól. Igazi olaszos hangulatot, gyönyörű formát és előremutató technikát mutatott be számunkra az új Alfa, amely méltó ellenfele az előbbiekben felsorolt típusoknak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez