Művész vagy nem művész
Nálunk szokás a misztikum ködébe burkolni az olyan fogalmakat, mint „művész”, „festő”, „író”. Aminek egyenes következménye, hogy mindenféle homályos elképzeléseket gyártunk arról, ki számít alkotónak, és ki nem. Holott a definíció rendkívül egyszerű: alkotóművész az, aki művészi produktumokat, azaz regényeket, festményeket, szobrokat, stb. hoz létre. Hogy ezek színvonala milyen, az már más kérdés.
Romatikus ideál: régen, a középkorban, sőt, jobbára a reneszánszban is a művészt elsősorban mesterembernek tekintették, aki jómódú mecénások megrendelésére készített oltárfestményt, faragott ki katedrálisokat díszítő kőfigurákat, festette le előnyös pózban a megbízóját, vagy ütött össze egy-egy verset bizonyos alkalmakra. Művésznek lenni tehát foglalkozás volt, amivel a mester a kenyerét kereste. A 19. században, a romantika korában született meg a romantikus elképzelés a meg nem értett géniuszról, aki hideg padlásszobájában csak alkot és alkot, de a csúnya külvilág nem ismeri el a zsenialitását. Így jobbára ismeretlenül és éhenkórászként pusztul el. A művész és a zseni fogalma azóta is összemosódik.
Akár zseni, akár nem: a fogalomzavar egyenes következménye, hogy sokan a nekik nem tetsző vagy általuk nem ismert művészekről kijelentik: az illető nem író, nem festő, nem énekes. Hát akkor mi? Csak valaki, aki verseket, regényeket ír, képeket fest, dalokat énekel, gyakran ráadásul hivatásszerűen? De mi a különbség? Salvador Dali mondta: „ha középszerű vagy, bárhogy erőlködsz, hogy rossz festő legyél, akkor is középszerű maradsz.” Azaz nem arról van szó, hogy a rossz művész nem művész, hanem arról, hogy rossz. Vagy közepes, plusz egyéb árnyalatok.
A siker és a produktum: valaki nemrégiben azt fejtegette nekem, íróvá az embert a többiek elismerése avatja. Az illető nyilvánvalóan összekeveri a sikert a produktum megalkotásával. Vagy talán Berzsenyi Dániel akkor lett költő, amikor felfedezték? Addig nem volt az, csak ott lapult egy rakás nem is akármilyen vers az asztalfiókjában? Vagy Rembrandt, aki nagy szegénységben halt meg, hírnév nélkül nem volt festőóriás? Nem beszélve Csontváryról, akiről életében senki nem óhajtott tudomást venni, és egy kósza véletlen műve, hogy a csodás vásznai egyáltalán megmenekültek.
A művészet, mint olyan: kérdés persze, mi a művészet. Azok, akik ezen a területen szakemberek, tehát esztétikával foglalkoznak, így határozzák meg a fogalmat: a művészet a művészi alkotások összessége. Ezek az alkotások pedig a valóság ábrázolására, a gyönyörködtetésre, a szórakoztatás céljából létrehozott munkák, amelyek, úgymond, nem azonosak azzal, amit ábrázolnak. Tehát egy megfestett erdőrészlet nemcsak néhány fának a képe, amellyel bárki a valóságban is találkozhat. Hanem annak a látásmódnak a lenyomata, ahogyan a művész átszűri magán a világnak ezt a szeletkéjét. Így közvetíti a műalkotás az érzelmeket, aminek hatására számunkra is átélhetővé válik a művész élménye. Sőt, jó esetben, mondjuk a naplemente képe olyan érzéseket hív elő, amelyeket a látvány „élőben” való szemlélésekor nem is élünk át. Tehát a festmény hozzáad valamit belső világunkhoz.
Máshol máshogy: „Író az, aki ír” – hangoztatta mindig egy kedves emberem, ha vita kerekedett arról, ki az író. Lehet a számítógép memóriájának is gyártani írásműveket, és lehet őket publikálni. Hogy sok kell, vagy kevés? Ilyen szabály sem létezik. Vannak egykönyves szerzők, akik az egy szem regényükkel adtak hozzá sokat a világ kultúrájához, és akadnak grafomán írók, akiknek az életműve hamar feledésbe merül. Amerikában például írónak (writer) nevezik azt is, akinek hetente megjelenő tárcanovella-rovata van egy újságban. Író, mert ír. Persze, nyilván sokat nyom a latban a szakma megítélése. Nálunk a művészetből sajnos bajosan lehet megélni. Tehát a legnagyobbak sem állíthatják magukról, hogy kifejezetten ez a foglalkozásuk, ezzel keresik a kenyerüket. Lehet valaki full sikeres, miközben bilibe lóg a keze, hiszen adott esetben egy szállodai recepciós is jobban keres nála. Hogyan becsülheti meg ilyen körülmények között egy társadalom a művészeit?
Rados Virág
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez