Mondatok, amiket szemrebbenés nélkül félre lehet magyarázni
Mint tudjuk, nem elég, hogy valaki csak kieresszen a száján valamit, ha ahhoz nem társul megfelelő cselekedet, vagy non-verbális kommunikáció. De a kimondott szónak igenis ereje van, ezért nem árt tisztában lennünk egy-egy félmondat burkolt jelentésével.
Egyszerűen vannak olyan kifejezések, mondatkezdések, amiket szemrebbenés nélkül lehet félremagyarázni, utána meg jöhetnek a kötelező körök, az elcsépelt „jaj, nem úgy gondoltam”, és a felesleges haragszom rád.. Ha nem akarod jobban összekavarni kapcsolataid amúgy is kusza fonalát, akkor figyelj rá, hogy mi hagyja el a szádat!
Ő egy idióta/idegesítő/megőrülök a hangjától
A pletykálkodás nem a legszebb szokás. Egyrészt igazán meghagyhatnád a gimiseknek, hisz semmi esetre sem számít felnőtt viselkedésnek, másrészt a hallgatóságod könnyen úgy gondolhatja, hogy róla is hasonló kedvességet mondasz a háta mögött. Ahelyett, hogy felesleges pletykákkal próbálnád színesíteni a szürke hétfő reggeli meetinget, állj oda az elé, akivel súrlódásod adódott, és próbáld kideríteni, hogy tényleg olyan borzalmas-e, mint amilyennek gondolod. Ha valóban az, akkor maximum elégedetten megveregetheted a vállad, hogy szuper emberismerő vagy, de semmiképp ne bonyolítsd az életed mások kibeszélésével.
Nem volt választásom
Oh, igazán? Érdekes. Ugyanis mindig, minden helyzetben van választásunk, persze a következmények mérlegelésének függvényében. Ezt tagadni pedig olyan, mintha letolnád magadról a felelősséget, feltartott kézzel. Sokkal szimpatikusabb az a mondat, hogy „nehéz döntést kellett hoznom”, nem? Csúnya, gonosz világ ez, ahol mindenért felelősséget kell vállalni, sajnálom, ez ilyen.
Lehet, hogy butaság, amit mondok…
Vagy őrültség, nevetséges, satöbbi. Ez az előfutár csak arra szolgál, hogy kimutasd a bizonytalanságod, ami semmi esetre sem hasznos, ha egy olyan ötletet prezentálsz, ami minden porcikájában a tiéd. Hagyd a célközönségedre, hogy eldöntse, tetszik-e neki az ötleted, ne minősítsd azt előre.
Ez nem fair
Persze, ha valóban érett embere vesznek körül, akkor nem hallod gyakran ezt a mondatot, hiszen ez olyasvalami, amit csak a kisgyerekek száját hagyja el. Ha azonban felnőttként ezt tapasztalod, vagy éppen pont te vagy az, aki ezzel a kifejezéssel él, akkor gondolkozz kicsit el azon, hogy meddig érdemes az áldozat szerepét játszani. Ha valami nem tetszik, változtass rajta, ne panaszkodj, mint egy ötéves.
Nem az én hibám
Hasonló, mint az előző esetben. Felnőtt emberként felelősséget kell vállalnod a tetteidért, nem bújhatsz ki mindig annak súlya alól, még ha valami tényleg a te hatáskörödön kívül esik, akkor sem kell ezt hajtogatnod, hiszen a szituációból úgyis kiderül majd az igazság. Ha azonban tényleg hibáztál, sokkal jobban jársz azzal, ha beismered, hiszen ez nem azt mutatja, hogy rossz ember vagy, hanem pont azt, hogy képes vagy beleállni a kialakult helyzetbe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez