Van egy szeglete a világnak, amely egészen különleges atmoszférával bír; mintha csak a mítoszok földjén teremnénk a semmiből, ősi, misztikus történetek, istenek, szörnyek, héroszok világában. Itt még a nap is úgy nyugszik le a füstölgő Stromboli mögött a tengerben, mintha Héliosz tüzes szekerét az istenség szárnyas paripái repítenék a habok közé.

Meglepő módon már a landolásunk is kapcsolódik a görög mitológiához; ahogy a repülő mind lejjebb ereszkedik az olasz csizma „lábujjához”, hirtelen erős széllökések rázzák meg a gépet, s jóformán satufékkel állunk meg végül a reggiói repülőtér kifutóján. Falfehér arccal mesélem a kalandot vendéglátónknak, aki mosolyogva, szabadkozva mondja, hogy ez már régi történet. Itt nem csak az észak és dél felől, ellentétesen érkező, s Szicília hegyein megtörő széllökések, hanem a Tirrén- illetve a Ión-tenger felől érkező, majd a Messinai-szorosban összetalálkozó tengeráramlatok is megnehezítik az utazók, hajósok dolgát. De hiszen ezt már Homérosz is megírta az Odüsszeiában, amikor Odüsszeusznak át kellett kelnie a szoroson, ahol a két szörnnyé változtatott tengeri nimfa, a calabriai parton Szkülla, illetve a Szicília előtti vizekben Kharübdisz szedte áldozatait. Kharübdiszt azért változtatta Zeusz egy mindent elnyelő örvénnyé, mert ellopta és megette Gérüon marhacsordájának egyik állatát. Szkülla pedig Kirké istennő áldozata lett, aki féltékenységből változtatta a tengeri nimfát egy tizenkét lábú, s hat kutyafejű szörnnyé, mert Glaukosz tengeristen beleszeretett a nimfába.

További képekért kattints a fotóra!

Miután felelevenítettük az irodalomból jól ismert történetet, el is indulunk Scilla városkába, mely Reggiotól 22 kilométerre fekszik északra, a Tirrén-tenger partján, épp a Messinai-szoros bejáratánál. A vadregényes panorámájú, elbűvölő kisváros központjában, egy kiszögellésen magasodik a régi Ruffo erőd, melynek aljában volt az a tengeri barlang, melyben Szkülla élt, s ahonnan vadászott az elővigyázatlan hajósokra. A vártól keletre húzódó városrészt Scilla Chianalenak nevezik, mely a halászok negyede volt. A szűk kis sikátorokon át, melyek egészen a tengerig futnak, látom is a hosszú árboccal és orrnyúlvánnyal felszerelt speciális hajókat, a passarellákat, melyekkel a régió specialitására, a kardhalra vadásznak. Továbbhajtva észak-északkelet felé, a csizma „bütykén” elbűvölő partszakasz bújik meg – nyugodt szívvel állítom, a világ legszebb tengerpartjai közé is beférne –, a Capo Vaticano, azaz a prófécia helye. A meredeken a tengerbe szakadó sziklákkal tagozott, apró tengeröblökkel tarkított partszakasz főleg fentről nyújt elbűvölő panorámát, fövenyét legfeljebb a tenger felől, csónakkal lehet elérni. Titkos barlangjaiban egykor orákulum adott a babonás tengerészeknek jóslatot, hogy érdemes-e megkísérelni az átkelést a szoroson anélkül, hogy bántódásuk esne?

Nem messze innen található a világ egyik leghangulatosabb, legromantikusabb és legszebb fekvésű kisvárosa, Tropea. A meredek sziklamagaslaton trónoló városka szűk utcáival, napszítta, pasztellszínű, kopott házaival, és az apró tereken hömpölygő emberáradattal igazi dél-olasz hangulatú település, ahol az ember könnyen átveszi a calabriai életérzést. Tropeát – mely egy hatalmas, tengerre néző terasszal csábítja a nagy kékségre és a távolban vörösen tomboló Strombolira kíváncsi turistákat – idősebb Plinius és Sztrabón szerint maga Héraklész alapította Ibériából történt hazatérése során. A városka előtt egy egykor szigetként létező, de mára a szárazföldhöz tartozó sziklamagaslaton áll a Santa Maria dell’Isola bencés bazilika és kolostor. Mielőtt a szárazföld felé vennénk utunkat, át a dúsan zöldellő Aspromonte-hegységen, még megállunk Pizzoban, egy másik hangulatos kis dél-olasz városban, mely elsősorban Aragon-kori váráról (XV. század) nevezetes; itt raboskodott, majd itt végezték ki Napóleon egykori marsallját, sógorát és volt nápolyi királyt, Joachim Muratot. A városka alatt a látványos Piedigrotta sziklakápolna bújik meg a parton, amelyet egy viharba került halászhajó legénysége építtetett a Madonnának tett felajánlásképpen megmenekülésükért.

Az olasz csizma „talpa” messze nem olyan látványos, mint a Tirrén-tenger partvidéke. Itt, a Ión-tengertől nyaldosott part laposabb és mintha még az egymást követő városok is szegényesebbek lennének. Történelmi örökségük persze igen gazdag, még az ókorba nyúlik vissza, hiszen itt, Magna Graeciában szinte valamennyi várost a görög telepesek létesítettek. Locri – az ókori Epizephürioi Lokroi – után elérem a hegyre kapaszkodó, középkori Gerace városkát, mely szintén számtalan legendával büszkélkedik. Ezek egyik legkülönösebbje a szaracén hódításhoz kapcsolódik, amikor az arabok ki akarták éheztetni a keresztény lakosságot, de a geraceiek állítólag anyatejből készített ricotta sajttal át tudták vészelni az ostromot. Calabriai túrámat Reggio di Calabriába visszakanyarodva zárom. A régió legnagyobb városa lenyűgöző tengerparti sétányával – mely Olaszországban a leghosszabb – a Lungomare Falcomatával esti sétára csábítja az embert. A hanyatló nap csodás színekbe öltözteti a láthatárt, ahol a pára miatt csak épp, hogy felsejlenek Szicília partjai. A Messinai-szoros itt alig három kilométer széles, így jó időben szépen látszanak a túlpart épületei is.

Természetesen Reggionak is megvannak a maga legendái, melyek előkelő helyet biztosítanak neki a mítoszoktól gazdag Calabria városai között. És a fata morgana históriája éppen ide, a Messinai-szoros partjához kötődik, itt, a szorosban ugyanis a légrétegek bizonytalan egyensúlyi helyzete miatt gyakran keletkezik délibáb. Azt mondják, hogy gyakran pasztellszínben tündöklő épületek, városrészek jelennek meg a víz és az ég között lebegve, de olyan közel, hogy még az ott élő emberek is láthatók. Ez a fata morgana káprázata, a délibáb optikai csalódása, mely a calabriai partokról látható, ha a tenger és a széljárás csendes. A legenda szerint I. Roger normann királyt is megbabonázta: Fata Morgana, aki Arthur király testvére, és a mágus Merlin tanítványa volt, rá akarta venni a királyt Szicília elfoglalására, ezért varázsvesszejével oly közelinek jelenítette meg a szigetet, hogy Roger akár meg is érinthette volna, ő azonban nem trükkel akarta megszerezni azt magának. Lassan megértem, hogy Calabria vonzereje főleg lenyűgöző vidékében és e mélyen gyökerező mesés történetekben rejlik, hogy nincs olyan kis eldugott szeglete, vagy faluja, amelynek ne lenne egy vendégcsalogató mítosza, melyek valóságos kulturális jelentőséget biztosítanak az amúgy szegény és elmaradott tartománynak.

Etédi Alexa

• calabria utazás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!