Mit ér az élet, emlékek nélkül?
Mi, emberek gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, azt a tényt, hogy az idő véges. Nem vagyunk eléggé barátai önmagunknak és természetesnek vesszük az életet.
A minap elgondolkoztam azon, hogy vajon mit tennék akkor, ha megtudnám, hogy egyetlen év van vissza földi életemből. Vajon akkor mit csinálnék a maradék 365 napommal? Akkor is így élnék? Változtatnék valamin? A válaszom az volt, hogy azt hiszem igen. Sőt, biztos. Elmondom hát, hogy miképp lenne más a jelenlegi életem, ha tudnám mennyi az annyi, ami még megmaradt.
Photo by gawrav / GettyImages
Ha tudnám, hogy egy év van vissza az életemből, elengedném a sok haragot a szívemből.
Megtanulnék megbocsátani az ellenem vétkezőknek, de elsősorban saját magamnak, amiért nem hoztam mindig megfelelő döntéseket, és amiért olykor talán nem a legjobb utakon jártam az élet ösvényén.
Minden egyes napon elmondanám a szüleimnek, hogy hálás vagyok azért, amiért felneveltek, és amiért minden hibám ellenére szeretnek.
Minden nap megölelném azokat, akiket szeretek és tudatnám velük, hogy mennyire csodálatos emberek.
Elmondanám a múltamban lévőknek, hogy nem haragszom, hiszen sokszor én sem voltam az a lány, akivel könnyű volt az élet, és hogy köszönöm nekik, hogy megtanítottak szeretni, és elengedni. Hogy bár a csalódás, amit okoztak olykor mély sebeket hagyott maga után, mégis megérte, mert megtanultam önmagam lenni nélkülük is. Ezzel pedig felkészítettek az igazi életre.
És elmondanám a fiúnak, aki most mellettem van, hogy mennyire szeretem és megköszönném neki, hogy végre valóban az lehetek, aki mindig is lenni akartam.
Minden egyes nap tennék valamit, amivel segíthetek valakin.
Minden egyes nap mosolyognék legalább egy olyan emberre, aki komor arccal ül fel a 4-es, 6-os villamosra.
Sokkal többször nevetnék, és sírnék is, ha a lelkem éppen azt kívánja.
Minden napomon meginnék egy habos kakaót, mert boldoggá tesz.
Elmennék önkéntesnek gyerekek közé.
Nem hagynám ki a kedvenc zenekaraim koncertjét, és tuti, hogy az első sorban tombolnék a tömegben, még akkor is, ha elsőre rettegnék attól, hogy pánikrohamom lesz. Hiszen már nem engednék a félelmeimnek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez