Mit akar a férfi a nőtől?
Mivel szingli vagyok és szinte minden barátnőm az, rengeteg történet van a tarsolyomban azt illetően, hogy mit akarunk mi, nők, a férfiaktól, és mit akarnak a férfiak tőlünk, nőktől.
A válaszokat illetően a választék rendkívül színes és széles körű. Van benne minden, amit az ember el tud képzelni, és bőven akad olyasmi is, amitől égnek áll a hajunk, mert álmunkban nem gondolnánk arra, hogy ilyesmi épeszű ember fejében megfordul…
Hallottam már olyan történetet, amiben a férfi végig arról faggatta a nőt, hogy mije van, és hogy mikor költözhet be a lakásába, esetleg használhatná-e ő is a nő céges autóját. Később az is szóba került, hogyan támogathatná a nő a férfi hobbiját, tudna-e kedvére való munkát találni, s a végső, szakítás előtti kérdés az volt, hova viszi a nő a férfit nyaralni. Nos, nem vitte, a rövid életű kapcsolat ennél a pontnál véget ért.
Aztán akadt olyan sztori, ahol a férfi főleg azt firtatta, mennyire tud főzni a nő. Kedvenc ételeit hogyan készíti, illetve, hogyan teljesít a háztartás különböző területein. Milyen egyéb módokon tudja támogatni a férfit, hogyan tudná a nő segíteni a munkáját, esetleg besegítene-e neki itt-ott, elvégezné-e azokat a feladatokat, amihez már sem kedve, sem ereje… Nos, a kapcsolat véget ért, még mielőtt elkezdődött volna…
A főzés valamiért központi kérdés lehet a férfiak életében úgy általában, mert a környezetemben készített statisztikai adatok alapján az első három elvárás közé sorolják. Uraim, ez tényleg ennyire fontos?
Aztán akadt olyan férfi is, akinek az volt a legfontosabb, hogy a nő tartsa be a családi hagyományokat, és kellőképpen takarékos legyen. Ne járjon kozmetikába, ha lehet fodrászhoz is ritkán. Engedje el a modern táplálkozási szokásokat (úgy sincs semmi értelmük, hát hagyja a bio, alacsony kalória tartalmú ételeket a közértben). Fitness-bérlet sem kell, szóval úgy alapvetően legyenek elegendőek azok az igények, amelyekkel az ő női felmenői megelégedtek. Ugyanis az a (nem csekély) vagyon, amit az ősei generációk óta őrizgetnek csak úgy maradhat meg, ha mindenki annyira visszafogott, szerény életmódot folytat, amilyet csak bír. Nos, a barátnőm, aki harmincas évei vége felé saját egzisztenciával rendelkezik, és teljesen önellátó, nem tudott azonosulni a gondolattal. Ahogy azzal sem, hogy az önerőből létrehozott életstílusából visszavegyen…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez