Fanni több helyen is önkénteskedett a világban. Többek között Sri Lankán és Balin. Ezekről és az önkénteskedés részleteiről mesél most, hogy miket érdemes megfogadni, mielőtt nekivág az ember.

1. Hol lehet önkénteskedni? Mi alapján döntöd el, hova jelentkezel?

Rengeteg országban lehet önkéntesként dolgozni. Leggyakrabban a fejlődő országokban, szóval Dél-Kelet Ázsia, Dél-Amerika és közép-afrikai országok tartoznak a legnépszerűbb helyek közé, de Európában is számos helyre lehet jelentkezni Olaszországtól Romániáig. Sokszor lehet találni önkéntes lehetőségeket egyes eseményekhez kötötten is, például én ugyan a londoni olimpián fizetett munkát vállaltam, de rengeteg önkéntes is volt. Személy szerint én általában a projekt alapján választom a helyszínt, tehát Sri Lankán például az fogott meg, hogy egy kifejezetten pszichológus hallgatóknak és pszichológiát végzett embereknek szervezett programra mentem, tehát úgymond “szakmába vágónak” tűnt számomra. Balira pedig a Sri Lankán tapasztaltak alapján jelentkeztem: mikor rájöttem, hogy pici gyerekekkel szeretek leginkább dolgozni, a hagyományos iskolai angol tanítós programok helyett egy olyat kerestem, ahol kifejezetten kisebb, óvodás korú gyerkőcökkel lehet foglalkozni.

2. Megnéztem pár önkéntes szervezet honlapját, és mindenhol van regisztrációs díj. Hogy érted ezek után, hogy az önkénteskedés költséghatékony módja az utazásnak?

Ha nem magad találod közvetlen a munkát, hanem egy önkéntes cég szervezésében jelentkezel, akkor igen, ha minimálisat is, de valamennyit mindenképp fizetni kell. A cég ebből él, és ezért cserébe vállalják azt, hogy intézik az adott helyszínen a szállásodat, a napi 2 vagy 3 étkezésedet, a reptéri transzfert az érkezésed napján, és egyéb dolgokat. Az, hogy a regisztrációs díj mit foglal magában, cégenként változó. Balin például a mindennapos utazásom a programom helyszínére is benne van a díjban, Sri Lankán ezt mondjuk magamnak kellett megoldanom. Ugyanakkor Sri Lankán például szerveztek egy csapatépítő hétvégét, amiben a vadvízi evezéstől a dzsungeltúra felszereléséig mindent a cég intézett. Vannak olyan cégek, amelyek fedezik a biztosításod díját is, egyes helyeken pedig fullos fizetést ugyan nem, de kis heti “zsebpénzt” is kap az ember. Bár az önkéntes programok díja drasztikusan változik cégenként és programonként (általában minél különlegesebb egy program, annál drágább, például angolt tanítani a világon szinte bárhol lehet és nem kell hozzá nagyon specifikus felszerelés, de mondjuk Fidzsin teknős neveldében dolgozni vagy a riói karneválra díszlet készítő programra valószínűleg többet kell áldozni), de összegében úgy értem a költséghatékonyságot, hogy bár nem ingyenes, de azért a pénzért, amit befizetsz a programra (és a kaja, szállás, reptéri transzfer mondjuk benne van), annyi időt valószínűleg nem tölthetnél turistaként az adott helyen, mint önkéntesként. Azért csak valószínűleg, mert ahogy említettem, vannak drágább programok és drágább cégek is, de egy kisebb google kereséssel simán találhatsz olyan programot, aminek keretében jóval olcsóbban utazhatsz az adott országban, mint más módon. De a mocskos anyagiaktól eltekintve az az emberi többlet, amit az önkénteskedéssel kapsz, olyan dolog, amit nem lehet pénzben mérni. Nehéz szavakkal leírni, milyen különleges élmény milyen sok tekintetben, mennyivel mélyebben élhetsz meg egy adott helyet, mint turistaként bóklászva, mennyi mindenbe belelátsz majd az adott kultúrával kapcsolatban, mennyi emberi interakcióban lesz részed, mennyivel több sztorit hallasz majd, mennyi király emberrel találkozol majd a világ minden pontjáról, nem csak egy helloszia erejéig, hanem heteken át együtt dolgozva és olyan hihetetlen dolgokat együtt megélve, amiket otthonról még el sem tudsz képzelni, olyan szürreálisak. Minden nap extrém sok élmény ér, amiből extrém sokat tanulhatsz és a rengeteg energiával feltöltve Te is extrém sokat adhatsz vissza a közösségnek, osztálynak, csoportnak, vagy bárkinek, akivel az adott helyszínen dolgozol.

3. Tehát jól értem, hogy nem elég, hogy nem kapok fizetést, de én fizetek azért, hogy dolgozhassak?

Technikailag igen, de ha a fentiek után ennyit látsz a dologból, akkor valószínűleg az önkéntes munka nem neked való. Ebben semmi ítélkezés, természetes dolog, hogy ahogy a világon minden, úgy ez sem való mindenkinek. Itt munkáról, méghozzá sokszor nagyon kemény munkáról van szó, és sokkal mélyebb elhivatottság kell hozzá, mint pusztán annyi, hogy próbáljuk lenullázni a költségeket és utazgassunk olcsón egzotikus helyekre. Az önkénteskedés NEM ingyenes utazgatást jelent, csak (potenciálisan) költséghatékonyat – és személyes véleményem szerint jóval több és mélyebb élménnyel jutalmazót, mint az utazás más formái.

4. Hogy néz ki egy átlagos nap önkéntesként?

Ez is programonként és cégenként változik. Általában az első héten tréning és orientációs programok zajlanak, tehát mondjuk ha egy 2 hetes programra jelentkezel, arra számíts, hogy valójában nettó 1 hetet fogsz csak dolgozni. Ezt jó tudni szerintem. Egy átlagos nap úgy zajlik, hogy a helyi családnál vagy az önkéntes házban reggelizel (szintén cégenként változik, hogy családnál vagy egy önkéntes házban szállásolnak el), ezután vagy a délutáni programra készülsz fel, vagy utazol rögtön reggel a projektre. Utána ebéd, majd délután ugyanígy: vagy dolgozol, vagy a délelőtti programra készülhetsz fel, ha mindennek vége, akkor szabadidő. Szintén cégenként változó, hogy az ebédet biztosítják-e vagy sem (az a cég, akikkel Balin vagyok, ad ebédet is, Sri Lankán csak napi 2 étkezést biztosítottak és ezen felül magamnak kellett gondoskodni róla, ha akartam még enni). Mind a szállás, mind a kaja mindig nagyon egyszerű, semmi luxira ne számíts. A szállások 99%-a rendelkezik európai vécével, de vécépapírt Dél-Kelet Ázsia legtöbb helyén például nem használnak, tehát magadnak kell beszerezned, lányok figyelmébe ajánlom, hogy betétet és tampont nagyon sok országban egyáltalán nem árulnak, tehát ilyen dolgokat hozz otthonról, inkább tedd ki a sampont, tusfürdőt, hasonló dolgokat, azokat mindenhol lehet kapni, és a fejlődő országokban sokkal olcsóbban megkaphatod ugyanazokat a márkákat, amiket Európában venni szoktál. Wifi a legtöbb helyen nincs, még akkor sem, ha a honlapon azt írják, hogy lesz. Maximum valami harmatgyenge kapcsolat, ami megszakad, amint háromnál több ember próbál kapcsolódni egyszerre.

5. Fotók alapján az egész egy nagy nyaralásnak tűnik – mennyire komoly és mennyire kemény a munka valójában?

Az, hogy mennyire veszed komolyan, abszolút Rajtad múlik, tehát erre nem tudok mit mondani. A munka nagyon fárasztó tud lenni, de ugyanakkor nagyon sokat is meríthetsz belőle. Az elején valószínűleg nehéz lesz, mire a szervezeted hozzászokik a thaiföldi meleghez, a nepáli magaslatokhoz, a soksok óra időeltolódáshoz, a kambodzsai páratartalomhoz, a rengeteg új dologhoz. Sok projekten etikai okokból tilos fényképeket készíteni, tehát tavaly mondjuk, mikor klinikákon dolgoztam Sri Lankán, sok ismerősöm nagyjából azt hitte, nyaralni voltam kinn, mivel Facebookon csak a tengerpartos bulizós utazgatós képeim jelentek meg (itt Balin nincs fotótilalom). De akárminek is tűnik kívülről, és akármennyire is jutalmazó tud lenni emberileg, azért alapvetően arra készülj, hogy dolgozni mész, ami néha bizony nagyon fárasztó lesz. De ne aggódj, hétvégenként mindig lesz időd egy csomót utazgatni is és felfedezni az adott helyet.

6. Mit kell magamnak szerveznem?

Bár ahogy írtam, ez is cégenként változó, de az adott országba a repülőjegyet, a vízumot (ha szükséges) és az oltásokat szinte mindig magadnak kell intézned.

7. Szükséges bármilyen speciális végzettség?

A leggyakoribb programokhoz, amelyek az angol tanítás és a fizikai munka nehéz helyzetű helyeken, nem szükséges különösebb végzettség, tehát nem kell mondjuk pedagógus diploma, hogy taníthass, csak angolul kell folyékonyan és magabiztosan beszélni. Néhány speciális program, például a fent említett sri lankai önkéntesség, amin tavaly részt vettem, igényel bizonyos végzettséget, vagy legalábbis folyamatban lévő tanulmányokat egy adott területen belül. Néhány dél-amerikai programon megkövetelik a spanyol nyelv minimális ismeretet vagy felkínálnak első héten intenzív spanyol nyelvórákat.

8. Mennyi időre érdemes jelentkezni?

Bocsánat, hogy megint ezzel jövök, de ez is nagyon változó, attól függ, milyen programot csinálsz. Mondjuk egy teknős konzervátumban nem biztos, hogy több hétbe telik, amíg kiismered mélyebben az “alanyokat”, de egy iskolai munkához több idő szükséges, ha tényleg “make a difference” szándékkal vágsz bele. 4-5 hét a minimum szerintem, amire érdemes jelentkezni, ha emberekkel foglalkozol, akár ovi, akár suli, akár öregek otthona vagy bármi, de ha nem engedhetsz meg magadnak időben/anyagilag ennyit, akkor sok cégnél lehet 1-2 hétre is menni.

Fanni blogját itt tudod követni. Valamint az instagrammon itt!

• gáspár fanni önkénteskedés utazás világ

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!