Minden érzékeny léleknek: Pontosan úgy vagy jó és elég, ahogy vagy
Ha te is azoknak a táborát erősíted, akik érzékeny, szenvedélyes lélekkel vannak megáldva, akkor jobb ha már az elején elmondjuk, hogy nem kell próbálkoznod azért, hogy másokat megsegíts, ugyanis a hiteles jelenléted sokszor már önmagában elég ehhez.
Gyakran azok az emberek, akik ilyen lelki kondícióval vannak megáldva, úgy érzik, hogy nem elegek. Ezt pedig azzal próbálják meg kompenzálni, hogy mindig a megmentő szerepbe helyezik magukat. Ezzel felajánlva önmagukat a világnak. Ez mind szép és nagyon nemes dolog, a baj csak az, hogy sokan visszaélnek a jóságukkal, így később egy önbántó folyamatot eredményezve.
Reflexszerűvé válik számukra, hogy láthatatlannak érezzék magukat azzal, hogy aktívan próbálnak láthatóak lenni. Egy olyan kényszer van bennük, hogy minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy mások szeressék őket, hogy elfogadják őket. És az okoz csak nekik lelki megnyugvást, ha visszaigazolást kapnak arról, hogy ezúttal jól csinálták.
Én is ide tartozom, így pontosan tudom, hogy sokan közülünk tudat alatt azt hiszik, hogy nem vagyunk elég kedvesek vagy elég jók, mert természetesen megkérdőjeleztük a családunk vagy társadalmunk által formálisnak ítélt határokat. Sokan közülünk azt hiszik, önzőek, amiért ragaszkodnak igazságaik egy részéhez. Így egy folyamatos bűntudat érzés lebeg a lélekben és ezzel nagyon nehéz megküzdeni.
Nem azt mondom, hogy minden érzékeny ember szent. Legtöbben olyan sebből tudunk operálni, amely igazolja a rosszindulatot is. De úgy gondolom, hogy mindannyiunk lényege, hogy ha azok lehessünk, akik vagyunk. Anélkül, hogy folyamatosan mások szeretetéért vagy elismeréséért küzdenénk. Feladva ezzel önmagunkat és a saját érzelmi szükségleteinket.
Amikor képesek vagyunk ezt belátni, akkor elkezdődik egy öngyógyító folyamat, amelynek hatására fel fogjuk ismerni, hogy pontosan úgy vagyunk elegendőek és jók, ahogy vagyunk. Fel fogjuk ismerni, hogy abszolút nincs szükségünk önmagunk szeretetéhez arra, hogy visszaigazolásokat kapjunk.
Az önmagunkkal szembeni gyengédség pedig ismét lehetővé teszi majd azt, hogy őszintén gyengédek legyünk másokkal. Ez a különbség kedvesség és kedvesség között. És mennyivel egészségesebb ilyen módon megtenni mindezt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez