Minden ember csoda
Belenézek a tükörbe, és egy megfakult arc bámul rám. Ismerem ezt az arcot, már láttam őt. És csak nézek bele a tükörbe, átvizslatom ezt az arcot. Kiolvasható belőle a gyötrelem, az átélt vívódások, a kínzó gondok.
Minden ember csoda. Tegnap olvastam ezt egy magazin interjújában, amelyben egy neves pszichológus nyilatkozott a munkájában szerzett tapasztalatokról. És ez a mondat behatolt a gondolataim legmélyébe. Megnyugtató a tudat, hogy csodák még léteznek. A csoda azt jelenti, hogy az elképzelhetetlen is valóra tud válni.
Eljövök a tükör elől. Hidegvízzel megmosom az arcom, és összpontosítok a csodára.
Mert igen, túl tudok élni minden rosszat, le tudok győzni minden nehézséget. Van erőm végigcsinálni az életem legborzalmasabb szakaszát. És úgy tudok végigmenni ezen az úton, hogy a gerincem is sziklaszilárdon a helyén maradjon, az önbecsülésemen se essen csorba, a lelkiismeretem is sziporkázzon.
Mert ezt jelenti a csoda. Az ember annyi gonddal képes megküzdeni, olyan tetteket tud végrehajtani, amelyekről soha nem gondolta volna, hogy képes lenne rá. És nem az ostoba, aljas cselekedetekre gondolok. Nem állítom, hogy azokat könnyű volna véghezvinni, mert hazudni, csalni, pofátlanul tiporni, ahhoz is kell erő, kell hozzá egy magabiztos haldokló lelkiismeret. De a jó úton lépkedni, minden helyzetben megmaradni igaz embernek, akkor is, ha kegyetlenül megtaposnak, sokkal nehezebb.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez