„Mindegy, semmi.” avagy a kapcsolat halála
A „mindegy, semmi”, egy olyan válasz, amely garantáltan felébreszti a kérdezőben a nyugtalanságot, hiszen a „mindegy, semmi” majdnem mindig rejt valamit, ami egyáltalán nem mindegy, és nem semmi.
Igazán még nem tudom megfogalmazni, hogy mi is a problémám, vagy már pontosan el tudnám mondani, csak keresem a megfelelő szavakat, vagy nincs kedvem egy vitához, és ilyenkor jön a „mi a baj?” kérdésre a „mindegy, semmi” válasz, amely szinte minden alkalommal kiüti a biztosítékot a partnerünknél.
A mindegy és semmi válaszok rémesen idegesítők tudnak lenni, és mindig kéz a kézben járnak. Mintha a mindegy nem kavarna elegendő port önmagában, automatikusan magával húzza a semmi szócskát, hogy tovább rontson a helyzeten. Hiszen pontosan érzékelhetővé teszik a bajt, tudvalevő, hogy az a valami, ami a gondolatainkban jár, az örvényt kavar bennünk, tehát semmiképpen sem a semmi kategória szülöttje, és egyáltalán nem mindegy ennek a zűrzavart keltő valaminek a megléte.
A mindegy és semmi mögött, mi nők, pontosan tudjuk, hogy megbántottság, sértettség, az önérzetünk megtépázásáról szóló kis anekdota áll, amelyet ki akarunk adni magunkból, tehát abszurd módon elvárjuk, hogy a „mindegy, semmi” választ követően a szívszerelmünk nekiálljon kiszedni belőlünk a nagy történetet, amely nem hagyja békében a lelkünket.
De jajj annak a férfinak, aki szó szerint érti a mindegyet és a semmit, és hátat fordít a valódi jelentésüknek. Ezzel csak táplálja a fájdalmat, a dühöt, és sűríti a meg nem értettség keserű szirupját.
A férfi azt várja, hogy igazi nőként tárjuk fel az érzelmeinket, érthetően mondjuk el, mi az, ami bánt, és hogy ne homályosítsuk mindegyekkel és semmikkel a lelkivilágunk feltárását, és akkor sokkal gyorsabban és eredményesebben megoldható a probléma.
De hiába tudjuk, hogy gyakran valóban egyszerűbb lenne tálcán kínálni a mondandónkat, és nem húzni az időt felesleges körök lefutásával, mégis élünk a mindegy és semmi lesújtó erejével.
Vannak, akik akkor használják ezt a két szócskát, amikor egész egyszerűen már túl fáradtak ahhoz, hogy a felszínre hozzák a fejükben motoszkáló gondolatokat. De ilyenkor jobb, ha ezt el is mondjuk a párunknak, hogy majd másnap beavatjuk abba a kis káoszba, ami bennünk zajlik, elkerülve ezzel egy esetleges összeszólalkozást, megbántást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez