Milyen egy szerethető férfi?
Ezer és egy éve, hogy a nők és a férfiak kergetik egymást. Így szép az élet, ha zajlik, szokták mondani. Azonban az idő előrehaladtával, már elmondhatjuk, hogy harcedzett katonák lettünk és láttunk már egy s mást. Kalandok, hosszú és rövid kapcsolatok, flörtök és csiki-csuki játékok. Volt itt minden már terítéken, de ha végig vesszük ezeket az időket, akkor azt hiszem, tartozunk magunknak annyival, hogy belássuk bizony akadt olyan szereplő, akit ma már inkább törölnénk a repertoárból.
A nők nagyon gyakran hajlamosak arra, hogy egy olyan ideát kergessenek, ami túlontúl messze van a valós képtől. Sokszor, amikor egyedülállóak vagyunk, gondolatban elképzeljük, hogy az optimális társ számunkra milyen is volna. Ilyenkor mindenki kicsit merészebben elengedi a képzeletének erejét és eszerint próbál keresgélni is. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy most azonnal akarják azt a bizonyos „megálmodott” férfit. Meg is kezdik azonnal a hajkurászást. Csak, hogy esetek többségében az a férfi, akit mondjuk random kihalásznak ilyenkor, az nagyon valószínű, hogy nem az lesz, akit megálmodtak. S bumm, máris egy újabb olyan szereplő, aki nem illik a képbe? Merül fel a kérdés ilyenkor a nőben. De (és itt egy nagyon nagy de következik), szükség van időre!
Egyrészről a kapkodásnak semmi értelme. Másrészt pedig azt azért nem árt tudni, hogy nagyon nem szerencsés különböző elvárásokkal nekimenni egy ismerkedésnek. A „lassan, de biztosan” elv eddig még nem fulladt kudarcba. Amikor felruházunk valakit különböző tulajdonságokkal, melyeket mi szeretnénk látni benne, attól az illető, nemhogy az ideális férfi lenne, hanem csak egy illúzió. Hagyni kell időt, hogy meg tudja mutatni milyen is ő valójában. Elvárások nélkül! Amikor egy férfi megnyílik, és személyiségével teret ad annak, hogy te is ki tudj bontakozni mellette… amikor motivál, akkor is, ha te magad épp egy szarkupacnak látod a kis életedet. Amikor szeretheted általa önmagadat is kellőképp, akkor látod meg, hogy ő a szerethető férfi. Mert bizony akár tetszik, akár nem, egymás tükrei vagyunk. Minden nő - a könnyűvérűtől, a visszafogottig - mind arra vágyik, hogy a férfi elfogadja, a hibái ellenére és, hogy önmaga lehessen mellette, korlátok nélkül. De ilyenkor ne feledjük el, hogy a férfi is ugyanerre vágyik. Azt hiszem egyébként, hogy a férfiaknak is ez a legtöbb, amit megadhat egy nő, ha önmagát mutatja, és ezzel bizonyítja, tiszteli őt annyira, hogy nem próbál szerepet játszani előtte. Nem akarja megformálni a saját szájíze szerint.
Nekünk nőknek van még mit tapasztalnunk a férfiak kezeléséről és arról, hogy mitől lesz egy férfi igazán önmaga (persze fordítva is van mit bepótolnia az uraknak ). De talán tény, hogy engedni kell kibontakozni őket. Engedni kell, hogy ne csak a tökös pasi szerepében tetszelegjenek, hanem igenis a problémáikat és a nehézségeiket is lepakolhassák elénk, és mi akarjunk segíteni. Még akkor is, ha nem tudunk túl nagy dolgokat tenni, a szándék az, ami meg kell, hogy legyen. A férfi szerethetővé válik, ha megkapja a kedvességet, a gyengédséget és mindezt anélkül, hogy mi irreális vagy igazából sokadlagos elvárásokkal bombáznánk le.
Minden nő és minden férfi legbelül ugyanazt akarja igazán. Ehhez pedig választhatjuk az egyszerűbb utat is. Ne akarjuk megváltoztatni a másikat, ne akarjunk túldominálni. Türelemmel várjuk meg azt, hogy a másik szépen lassan megnyíljon nekünk. Mert bárhonnan is nézzük a dolgokat, egy kéz nem tapsol. Így be kell látnunk, hogy a szerethető férfi mellé egy szerethető nő is kell.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez