Mikor kell lemondani egy férfiról?
Gyakori kérdés ez… Meddig adjunk, meddig érdemes kitartani? A rövid és egyszerű válasz az, hogy ameddig lelkesít a férfi, de tudom, hogy többet szeretnél tudni, úgyhogy nézzük meg alaposabban.
Fiatal felnőtt korunkban és abban az időszakban, amíg az önmagunkra találás, a saját erőnk megismerése zajlik, ha adunk is az sosem teljesen önzetlen…várjuk, sőt elvárjuk a viszonzást és ez jól is van így….meg kell élnünk azt is, ha megkapjuk és azt is, ha nem
Amazon korszakunk alapvető igénye a férfiak imádatának megtapasztalása, és ha megtapasztaltuk rájövünk, hogy milyen érdektelen és unalmas is egy olyan férfi, aki csak velünk van elfoglalva, folyamatosan bennünket nyaggat és állandóan üldöz a szeretetével és a ragaszkodásával.
Fura érzés ez, mert az sem jó, ha nem szeretnek, de az meg fojtó, ha túlságosan…Ha van valakink, ha nincs magányosak vagyunk….És előbb utóbb észrevesszük, hogy mindez azért van, mert páncél van rajtunk, kard a kezünkben és igazából senki sem tud közel kerülni hozzánk.
Beismerjük magunknak, hogy bizony elég volt a páncélból, elég volt az önvédelemből, a harcból, férfi kell, sőt Férfi…és elkezdjük várni a herceget, fehér lovon, aki csak minket imád és jön is, nagy a lendülete, de egy idő után kiderül, hogy lova az nincs, de még fehér Mercije sem, és kacsalábon forgó kastély sincs csak egy kis házacska vagy panel, és az egész pasi bizonytalan, egyszer lelkesedik érted egyszer meg visszahúzódik, nem is tudja mit akar….A Nő viszont tudja: ezt a Férfit akarja, ló nélkül, palota nélkül…Persze jön a barátok, spiri tanok és okosok kórusa: bizonytalan, egy férfinak tudnia kell mit akar, engedd el, hagyd!
Te meg csak azt érzed, hogy neked ő kell…olyan mély adni vágyást és szerelmet érzel, mint még soha. Ránézel a férfira és nem azt látod, aki most ő…hanem, aki lehet belőle melletted. Látod a születendő Királyt, érzed az erejét. Ilyenkor már kész a diagnózis: agyadra ment a magány, kapcsolatfüggő vagy, belevetítesz mindent, ami nincs is ott…De Te látod! Senki más nem látja, még a férfi maga sem…De te igen! Ilyenkor jön az a periódus, ha elég bátor vagy elkezdesz adni neki…mert ez jön belőled…erről írtam már sokat.
De mi van akkor, ha telik-múlik az idő…és a Férfi fogadja ugyan tőled…de nem mozdul semmi…? Te pedig fáradsz…Mert akárhogyan is, de nehéz egyoldalúan adni, nehéz, ha nem áramlik visszafelé semmi nehéz, ha te vagy az egyedüli, aki emeled őt…Elbizonytalanodsz, elfáradsz…érdemes egyáltalán tovább….? Ilyenkor tudnod kell: ez a mély szeretet, ez a hatalmas erőtartalék, ez a kedvesség, ez a nyitott szív, ez a hatalmas adakozó szerető és támogató energia, ami benned van a tiéd! Látszólag a férfi hívta elő benned, de a tiéd.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez