Miért szorítjuk keretek közé az ambivertált személyiségeket?
Manapság könnyebb a jól bevált, berögződött és ismert dolgokhoz tartanunk magunkat. Legyen szó egy receptről, a kedvenc karácsonyi filmedről, vagy egy hobbiról. Talán ez még nem is feltétlenül nagy probléma – gondoljuk magunkban - , de így tennénk akkor is, amikor az emberi kapcsolatainkat és személyiségünk diverzitását vizsgáljuk?
Már az ismerkedésnél érdemes konstatálni: nem vagyunk egyformák és nem is leszünk azok soha, az emberi faj egyik legcsodálatosabb jellemvonása ez, hiszen végtelenül nagy káosz uralkodna, ha A és B opció helyett csak az A, vagy csak a B létezne. Emellett gyakran előítéletesek is vagyunk, így hát jó, ha tudod, hogy egy bad hair day miatt nem slampos mindig a másik. Egy traumatikus nap végén a hölgy a buszon nem tölti minden idejét sírással, mert valójában nagyon is szeret élni, nevetni. Az ismerősöd a buliban tombolva, igenis igényli, hogy bezárkózzon és elvonuljon egyedül több napra.
A világ nem csak fekete, vagy csak fehér, ideje felismernünk, hogy az élet ettől sokkal komplexebb. Ambivertált ember vagyok magam is. Kényelmesebb szelektálni, felsorakoztatni az alapvető tulajdonságokat. Aki extrovertált, az mindig hangos, jókedvű és persze nyitott, aki introvertált, az csendben, egyedül bekuckózva szereti tölteni az idejét otthon, ki sem dugva a fejét. Valóban könnyebb energiát megspórolva látni a másikat, de mindannyian egy különleges spektrumon ingázunk ide-oda.
Soha ne sajnáld az időt és az energiát arra, hogy ne csak nézd, lásd is a másikat! Szép lassan, óvatosan kibontogatni a másikat, akár egy gondosan elkészített ajándékot, ez valóban szép. Felfedezni minden apró részletet és rájönni, milyen összetett és sokrétű a tartalom.
Ne hagyjuk keretek közé szorítani az ambivertált embereket! Lehet sokszor a figyelem középpontjában állok, de nem mindig. Lehet arra van szükségem, hogy az univerzum legapróbb szegletébe bújjak el, semmivel sem törődve. Lehet végig tombolom az éjszakát, és te azt mondod: „Te nem ilyen voltál…”Az igazság az, hogy lehet, hogy mindig ilyen voltam, de te soha nem vetted észre, mert könnyebb volt csak az egyik oldalamat szemrevételezni. Már az is eléggé fárasztó meló volt, nemde?
Az igazság az, hogy annyian vagyunk még ugyanígy a két pont között, hogy nem is gondolnánk. Az igazság az, hogy ebben a furcsa világban sokkal kézenfekvőbbnek tűnik az egyszerű út, még a másik embertársunkkal szemben is. Holott az emberi lélek és attitűd megismerése örömet és boldogságot kellene okozzon. Bizony kell vizsgálódni, és kell a türelem, hogy egy csoda megszülethessen.
Minden egyén megérdemli, hogy a saját valóját élje, korlátok nélkül. Ne aggódj amiatt, ha a másik esetleg nem veszi a fáradságot, hogy ezt észrevegye, mert aki igazán szeret téged és szeretne megérteni, annak öröm lesz minden perc, amíg rájön, milyen színes is az élet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez