Miért pirulunk el, ha zavarba jövünk?
Az elpirulást szörnyen kínosan éljük meg. Akkor tör ránk, amikor úgy érezzük, hogy az önképünket támadás érte vagy megsérült, miattunk vagy valaki más miatt. Az érzelmek, amelyek az elpirulást eredményezik egyértelműek, a különböző testi tünetei viszont személyiségtől függően változhatnak. Egy dolog biztos, nem szeretjük és azt kívánjuk, bárcsak ilyenkor megnyílna alattunk a föld.
Lehet, hogy logikusan úgy gondolod, hogy nincs fizikai veszély, ami fenyegetne de valamilyen módon fenyegetést jelent az elutasítás, vagy egy állítás vagy pozíció elvesztése. Amikor úgy érezzük, (tudattalanul) fenyegetve vagyunk, a szimpatikus idegrendszerünk cselekedni kezd. Két idegkötegről van szó.
A paraszimpatikus idegrendszer feladata főként az, hogy lehetővé tegye a test regenerálódását, például szabályozza az alvást, az emésztést és a kiválasztást. Stresszhelyzetben a szimpatikus idegrendszer fokozott működésbe lép. Gondoskodik arról, hogy riadókészültségbe kerüljünk, felkészít minket a menekülésre vagy a támadásra. Ez magában foglalja az adrenalin felszabadulását, amely fokozott szívveréshez és szélesebb vérerekhez vezet.
Amikor ez az arcodban a hajszálerek formájában mutatkozik meg, a véráramlás megnövekszik. Mivel ez a szimpatikus idegrendszerben történik, nagyon nehéz elnyomni.
Elmosolyodsz ha a zavarban vagy? Ez egy pszichológiai vagy szociális jelenség?
Egy kicsit mindkettő. A társadalmi értelemben ez többnyire akkor mutatkozik meg, amikor mások is jelen vannak. Az esetek többségében a pirulás mások jelenléte miatt fordul elő.
Pszichológiai értelemben, a zavartságot az eredményezi, hogy úgy érezzük - tudattalanul vagy tudatosan - ez a pillanat kínos volt, függetlenül attól, hogy ez igaz-e vagy sem. Ennek a pillanatunk az észlelése és megítélése fontos tényező abban a tekintetben, hogy zavarba jövünk és elpirulunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez