Miért marad valaki szerető?
Miért lesz valaki újra és újra szerető, az örök harmadik? Miért ismétlődik újra és újra ugyanaz a méltatlan minta? Egy titkos viszony csekély jogokat biztosít, mégis számtalan nő (és férfi) beleragad a szeretői státuszba.
Alacsony önértékelés, sérült énkép, önbizalomhiány, hányatott gyerekkor, az apai minta teljes hiánya, elnyomás, folytonos figyelem és elismerés iránti vágy határozhatják meg a szeretői lét vállalását. Néhányan mégis úgy vélik, szeretőnek lenni bár nem tökéletes állapot, mégis valami, esetenként kellemesebb a magánynál, hiszen jutnak boldogságmorzsák, még egy közös hétvége is belefér.
Legtöbb esetben azonban egy titkos viszonyban több a hiány, és a megválaszolatlan kérdés, mint amennyi boldogságot hoz. Mert nincs állandó, stabil jelenlét. Nincs elkötelezettség, összekapaszkodás, nincs kötelék, és nincs érzelmi biztonság. Általában a hiány, az egyedüllét oldása, a lelki támogatás vágya, az intimitás és elfogadás iránti igény tartja életben ezeket a kötelékeket, ezek azonban nem elegendők egy párkapcsolathoz. Közben pedig folyamatosan megéljük a szeretetlenséget, hogy a másik érzelmileg elérhetetlen, nincs is egészen jelen a kapcsolatunkban, és pontosan akkor nem nyújt támaszt, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
Van olyan, hogy valaki csak szeretőnek elég? Sokan azzal az érzéssel érkeznek a viszonyba, hogy nem találtak meg a megfelelő embert, senki sem volt elég jó, egyedül Ő, aki házas. Felmerül a kérdés, hogy nem inkább önmagunkat helyezzük a passzív, cselekvőképtelen pozícióba? Így akarjuk, ez a döntésünk. Valójában nem vállaljuk a teljes önátadást, nem vagyunk képesek teljes szívvel, energiával, százszázalékos, tiszta bizalommal megnyílni. Közeledünk, távolodunk, megriaszt a stabilitás. A szeretői státusz egy félig-kapcsolat, kényelmes, mert nem kell egészen jelen lenni. Sokszor saját elköteleződési problémáink miatt ragadunk a hazugságspirálban, hogy teljes értékű és egyenrangú kapcsolatokat alakíthassunk ki. Biztonságosabbnak és kevésbé bonyolultnak érezzük, ha soha nem kerül sor a döntésre, közös jövő tervezésére, vagy éppen a méltatlan viszonyból való kilépésre. A szívünk mélyén kötődni mindannyian kötődni vágyunk, társra vágyunk, mégsem hisszük, el, hogy jár nekünk a jobb, a több, hogy állhatunk az első helyen valaki életében, igenis lehetünk Egyetlenek. Beleragadunk egy viszonyba, ami elsősorban a testiségre, a szenvedély megélésére épül. Érzelmi kötődés ugyanúgy kialakul, ez azonban mégsem lehet egyenlő egy kölcsönösen felvállalt, elkötelezett, valódi kapcsolattal.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez